Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-07-30 / 21. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Szombat, julitis 30. 21. sz. Nyolczadik évfolyam 1864. Szeged és környéke a Sport-téren. i. Ha a múltakat elővarázsolhatnám, olly dolgokat irnék Szeged és környéke vadásztéreiröl, minőket gr. F. L. kedves vadászadomáiban, Havas S. úr pedig a Sárrét szép leírásában el nem mondottak. De e hasonlíthatlan vadászterekröl most a tiszaszabályozás, a fegyverek elszaporodása s a letűnt tartósan aszályos évek következtében legnagyobb részt csak mint emlékről szólhatok. A mi megmaradt, hasonlítható Görögországhoz, a föld, a tér s nagyrészt a nevek még megvannak, de a nagyság eltűnt róluk. — Ha Magyarország térképén megtaláljuk Szegedet, azonnal képzelhetjük, hogy itt a vízi vadászat lehetett praedominans. — E város 12 mértföldnyi területén és környékének minden oldalán, de leginkább a Tisza és a Maros mentében annyi volt a tó mocsár, fenék, pocsolya, lucskos, sárrét, semlyék s ezekben a nádasok, gyékényesek kákások, füzesek, zsombékosok, hogy a lehető legszenvedélyesebb vadász is az undorodásig puskázhatott és lőhetett vízi vadat, — a halász pedig két — három váltógarason adhatta a bal fontját. Jelenleg, mióta a tiszaszabályozás kiszárította a Tisza és Maros partvidékeit, vadásztéreink vadböség, minőség és változatosság tekintetéban felényinél alább csökkentek,—a Tisza pedig, melly a világ minden statistikája szerint Európa legbaldúsabb folyója volt, most a többi folyókkal tart e tekintetben arányt. Nem is áldja a tiszamelléki nép embere nagyon a tiszaszabályozást. Mert mig a Tisza és Maros a, sokhelyt máris 3—4 öl magas töltések közé nem szoríttatott, volt a népnek nádja, gyékénye, fája, szénája, hala, tojása és vadja, tehát olcsón szerezhette meg hajléka tetöjét, télre tüzelőjét, marhájának a takarmányt a legelőt, magának a húsételt, tésztájához a tojást, — pedig a vadlúd s vadkacsa tojásával készfjl csusza jobb ám a házi aprójószág tojásával készült tésztánál. 20