Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864
1864-06-30 / 18. szám
295 v clean és Stone urak a fáczánykeresztezésnek több szép példányát mutatták fel; Mr. Bush a bronzszárnyú galambot honosítá meg; az Ailanthus selyembogár tenyésztése nagy mérvben haladt elö, valamint a chinai yam és a brazíliai nyílgyökér (arrowroot) termesztése is. A chinai juh tenyésztésével tett kísérletek nem mondhatók ugyan sikerülteknek, de ez még nem végleges bizonyíték ezen igen ajánlatos állat ellen. Hogy rendkívül szapora s hogy e szaporaságát más fajjal keresztezve is megtartja: ez ma már bizonyos; s a körülmény, hogy az idén legnagyobb részük elhullott, a rendkívül kemény télnek tulajdonítható, melly a chinai éghajlathoz szokott állatokra vészthozó lett. — A bécsi állatkert-társulat pénzviszonyai nem a legfényesebbek. A minap tartott közgyűlésben felolvasott számadó jelentésből kitűnik, hogy 1863. május 1-étöl december utolsó napjáig a bevétel 126,356 forintra, a költség pedig 151,843 forintra s így a deficit 25,000 forintra rúgott, mellyet Breuner és Wilczek grófok fedeztek. Ezenkívül azonban a társulatnak még 125,000 forintnyi adóssága van. E nyomasztó körülmények közt határozatba ment 250,000 forint kölcsönvétele aként, hogy ötös kamatú 100 forintos kötvények bocsáttassanak ki, mellyek sorsolás utján húsz év alatt visszafizetendők s a kötvénytulajdonosoknak az állatkertbe szabad beléptük legyen. Hátra van még e határozat foganatosítása. — A bécsi állatkert e kedvezőtlen körülményeinek három fő oka a következő: — 1) A társulat a helyiségért roppant nagy bért 20,000 forintot fizet. 2) Az igazgató a bruttó jövedelemből 5 százalékot húzván, állítólag mindent elkövetett, hogy a bruttó jövedelmet saját érdekében növelje. 3) A vendéglő építési költségei 20,000 forint helyett 87,995 forintra rúgtak. E bajok közül az első a pesti állatkerttársulatot, melly a helyiséget ingyen nyeri, nem terheli; a másik kettőre nézve pedig, mindamellett hogy magyar e társulat, módjában van ezúttal nem saját kárán tanúlni. — Küzdő özek. Junius 3-án, irja B. a „Spornban" lesjáratra mentem s egy vigályoson álló jó bakőzet megloptam. Mielőtt lőhettem volna reá, egy második — valamivel csekélyebb bak közelített az elsőhöz, bátran megtámadta s ismételt rohamai közben időm maradt választani s természetesen az erösebbet, az elsőt választám. Golyóm vágott, a bak lőjelt adott s teljes irammal rohant az erdőszélig, tőlem mintegy 30 lépésnyire, s telepedni akart; konok ellensége azonban ezt nem engedte, utána jött, megtámadta s a sebzett bak kénytelen volt futását még vagy 80 lépésnyire egy fenyő erdőig folytatni, hol eltűnt szemeim elöl, mig a magát győztesnek képzelő bak büszkén fordult meg s a vigályosra csendesen visszatért. Néhány perez múlva a sebzett bak el kezdett bakogni s midőn hozzá mentem, már dermedten találtam. Válllapján kapta a lövést, melly onnan beleibe hatott. Feltűnt nekem a bakok küzdési kedve ezen idényben (a levélen csalogatás idején gyakran láttam bakokat tartósan és hevesen küzdeni) s még feltűnőbb volt az, hogy a halálosan sebzett bakőz bakogott. A mult nyáron egy bakot lőttem, mely először neszelve, azután bakogva hoszszabb ideig állott előttem ; összerogyott, még egyszer bakogott, azután csülökre kapott s egy közeli bokorba ment, hol megdermedt. Óhajtandó volna, ha e kis adalék a rőtvad természettanához, a tapasztalt lővadászokat (kiknek semmi ujat nem mondok) arra bírná, hogy hasonló élményeiket közölnék.
