Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-06-10 / 16. szám

255_ vonatról. A tolongás azonban olly hallatlan volt, hogy a vonat csak egy órával később indulhatott. De még nagyobb volt a tolongás a versenytér előtti leszálláskor, hova délben érkeztünk. A domb már hintókkal, szekerekkel fedve, minden állvány és nézőhely megrakva s a mozdúlhatás bajos volt; a síkot roppant néptömeg borítá s a ki egyszer e végtelennek látszó kalaptengert látta, soha sem felejti el e látványt, melly évenkénti ismétlődése daczára újság ingerével bir. S az a bábeli hangzavar, az a rikoltás, üvöltés, trombita-, guitarre- és kintornaszó, az árusok és csodákat mutogatok zajos kiáltozásai! „Mázsáltassa meg magát, sir !" — „Próbálja meg erejét, sir!" — „Örökké tartó három bábu egy pennyért!" — s tíz más kínálgatás rohanja meg egyszerre az érkezőt, a tőlük menekülőt pedig guitaros troubadourok, rögtönzők, fejükön tánczolók stb. ostromolják. Walker rendőrfelügyelő és emberei szorgalmasan működnek s félóránként egykét szekér megy vissza Londonba az elcsípett zsebmetszökkel. A dombon álló hintókban fényes öltözékek ragyognak, suhog a selyem, pattog a pezsgő — szóval, ez az a változatos, érdekes, tarka Derbynap. Én a nyergelő helyre siettem, hová egy kis pártfogás és fél guinea beléptidíj mellett bejuthattam. Birch Broom jelent meg első, de Lord Westmoorland e „crack"-ja nem nyerte meg az átalános tetszést. Jó futó lehet, de nem Derbyló, nagy is kicsiny is egyszerre, mert hatalmas lapoczkái daczára nincs meg benne a kellő tömörség és izomfejlettség. Aztán jött John Day istállója: Ackworth, Copenhagen és Master Richárd. Az első jó vérló, de kevés a lényege; gyenge arra, hogy a dombon jól fel és le menjen. Copenhagen hatalmas nagy állat, de kissé kocsilószerü, — ellenkezője Historiannak, melly az epsomi gyepen csak pony. A köz figyelmet ekkor Mr Naylor két lova vonta magára: Coastguard, mellynek hírneve nagyobb mint értéke s ép lábain kivül semmi ajánlatos sincs rajta — és Appenine, a tavai óta nagyott nőtt szép méncsikó. Hollyfox és Baragah nem elégíti ki a szakértőket, bár idomárjuk John Scott hír szerint bizonyosnak tartá az előbbivel a nyerést. Most Lord Glasgow két lova következett s mindenkit meglepett a főkedvencznek General Peelnek nagyszerűsége. Délczegen és nyugodtan járt, mint a szépség és jó állapot mintaképe. Az izmok illy kifejlettsége ritkán látható ; czombjai egy tömegnek látszottak, bár némellyek teltebbnek nézték mint a kétezer guineaban s izzadást vettek rajta észre. Mindjárt utána Scottish Chief jött s hasonló figyelmet keltett, de nem olly bámulatot mint Lord Glasgow lova. Igen naggyá fejlődött, azonban túlteltnek tetszett. Elyt csak pillanatra láttuk. Blair Atholt pedig épen nem, mert tulajdonosa — ismételve a Blink Bonnyval követett taktikát — rejtett helyen nyergeitette s e ló, valamint Cambuscan is, csak a versenyt megelőző canterre jelent meg. Eközben a walesi herszeg megérkezett, riadó éljenzéssel fogadtatva a tömegtől. Rous admirál üdvözlé a trónörököst, ki a versenyekben legélénkebb részt vőn. A harmincz versenytárs három órakor ment az indulópontra; az elébbi vad zaj méhköpüszerü zsibongássá csökkent s ez csak akkor növekedett ismét izgalmas riadássá, midőn a főkedvenczek — General Peel és Scottish Chief nyargaltak el az állványok előtt. Az elindítás kevesebb bajba került, mint várható volt. Pár meghiusúlt kísérlet nem hiányzott ugyan, de egynegyed négykor Mr M' George pompás indulás előtt hajtá le zászlaját. A lovak még nem messze mentek, midőn Lord Glasgow színei