Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-01-20 / 2. szám

23 •Téli zergevadászat. — Menjünk zergékre! — hangzott egy kis társaság férfi tagjainak ajkairól, kik a karácsom ünnepekre házunknál gyűltek volt össze. E férfiak egyike Kendeffy Sámuel még azon este meghívta a többieket, hogy új év napját nála töltsék, január 2-án pedig a klopotivai nagy vizén fel zergevadáezatra indúljanak. A szíves meghíváshoz képest új év napját Kernyesden barátunk kedves házi körében töltvén, másnap viradat előtt négyen kocsira ültünk s meglehetős hideg időben és havazás közt felhajtottunk Klopotivára. Ott Nándra Ábrahám úr öreg és eredeti vadász házához szállottunk, bevárandók a kirendelt vadászok és hajtók egybegyülését. Mig ez történnék, a háziak ugyancsak iparkodtak feltételünkben megingatni; mindenféle rémképeket festettek elénk s végre még biztosítottak, hogy alig leszünk képesek a hegyeket — illetőleg a hajtási helyeket megmászni s ha netalán még is feljuthatnánk, ép tagokkal onnan bizonyára nem térendtink vissza. Mind hasztalan; a jó indulatból eredt ijesztgetésekre makacs ellenraondásokkal válaszoltunk, viszontbiztosítva őket, hogy öltönyeink ha rongyba mennek is át, csontjainkról majd csak fogunk gondoskodni. Ezalatt a várt emberek összegyűltek s — Isten hirével útra keltünk. Déltájban érkeztünk a tanyahelyre s hideg étkekből falatozván, tüstént megkezdtük a mászást a „Pintjén" (Sarkalja) nevű hegygerinczre. E három óra hosszat tartott mászás, az ezt megelőzött két órai menet daczára elég jól sikerült s a többszöri sikamlásokat és orrabukásokat, illetőleg hóbafekvéseket számba sem véve jutott fel a vadászcsapat az állásokra a hegynek mindkét oldalán. Egy órányi várakozás után csakugyan vettek fel zergét a kopók, de a kavargó szél miatt olly sziklákra vitték, mellyeket télen elállani nem lehet s így visszatértünk a nélkül, hogy a vad lövésre került volna. Az első kísérlet sikertelensége kis lehangoltságot okozott, mellyet még növelt a körülmény, hogy a már hajnal előtt megindúlt havazás nem csak szűnni nem akart, sőt a most még sűrűbben hulló hópelyhek a holnapi vadászat tökéletes meggátlásával fenyegettek. Illy kilátások közt telepedtünk le, a szabad ég alatt rakott nagy tábori tüz körül. Szenvedélyes vadászokban még az idő mostohasága sem képes tartós rosz kedvet előidézni. Bennünk annyival kevésbbé, mert visszajöttünkor készen várt már a vacsora, ízletesen készített töltött káposzta és tokány alakjában, melly utóbbi mellett honias puliszka, palokes, mamaliga (talán az egyetlen tárgy bérezés szép hazánkban, melly felett a három nemzetiség egyetért) természetesen nem hiányzott s éhes s fáradt testünkre azt a jótevő hatást gyakorolta, mellyet minden vadász ismer és becsülni tud. A következő thea pedig végkép elűzte aggodalmainkat 3 helyükbe tréfa, élez és átalános jó kedv lépett. Éjféltájt lehevertünk s a folyvást tartó havazás közben bundánkat fejünk felett összehúzva jó izüen aludtunk, de már 3 óra után (egyi-