Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-04-10 / 10. szám

153 tan fel egyenkint, hogy a lövést töltést sem győzzük. Augustus közepén esik a legjava vadászat rájok. Illyenkor hajnalban szép harmat szokott lenni s még csak nagyon rájuk nem pörköl a nap, rétekben, tarlókon szép számmal találjuk. Később délfelé rétszélekbe, árkokba, cserjékbe vonulnak árnyékot keresve. Jó, kitartó kutyával akár dél idején is vadászhatunk, föltéve, hogy magunk is győzzük a caniculai nap forró sugarait s illyenkor az emiitett helyeken roppant kitartván bevárnak, biztos lövésre kelve. Ha sokaljuk a meleget, délutáni négy óráig bátran heverhetünk ; illyenkor újra kivonulnak a szabadba s egész naplementig a legszebb mulatságban részesítenek. E késői órák pompások s a kora reggeliekkel a nap legkellemesbjei. Sokat fürjeztem; ez mindig egyik kiváló szenvedélyem volt, ha ugyan erősebb emotiót, nagyobb s fáradságosabb vadászatot nem kívánva, épen csak vizslámban s lövésemben akartam gyönyörködni. Sok fürjet találtam is mindenfelé, de nem egyenlő számmal s különféle években. Néha százával találnia legsilányabb földeken, némelly évben alig egykettöt. Az 1863-diki asszályosság alatt ugyanis a szárazságérte vidéken alig volt hire, de még kedvező fekvésű helyeken a Dunán tul is csak csekély számban volt. Általában nedvesebb években inkább vannak, mint szárazakban, de ez sem kivétel nélküli szabály. Ámde egyet nem tapasztaltam, mit sokáig s különféle éveken át bizonyos helyeken vadászva, okvetlenül tapasztalnom kellett volna: s ez a fürjek vándorlása. Tudom, hogy tavasszal jönnek, hogy nálunk költenek s őszszel elhagynak, de azt a bizonyos húzást, mint például a szalonkáknál, azt észrevehetően soha sem szemlélhettem. Némellyek beszélik, hogy például Francziaországhan — déli vagy délkeleti széllel, ősznek idején ezrivel lepik el a vadásztért s két három nap alatt hire sincs. Egy két nap múlva ismét jön illy transport és ismét elvonul. A dolog a fürj vándoxdásából ugyan könnyen magyarázható, de nálunk se nem tapasztaltam, se más öreg és tapasztalt vadászoktól nem hallottam. Annyi bizonyos, ha kezdetben, első második nap gyéren vannak, alig itt ott pitypalatyoz egy s lassan lassan meggyülnek s betöltik a földeket és réteket s költenek és szaporodnak. Oszszel aztán vagy nyár végével találunk is szépecskén, de gyérülnek egyre s elvonulnak, s hogy közbe közbe megszaporodtak volna, annak soha hirét nexn vettem. Ebből azt kellene következtetni, hogy hazánk nem esik azon vonalba, mellybe huzásuk s hogy erre csak azok veszik utjokat, a mellyek itt meg is akarnak telepedni ; s öszszel elvonulások szintolly fokonként történik mint eljövetelük, s hogy nagyobb számmal itt meg nexn telepednek pihenni. Annyi bizonyos, hogy a füx-jek roppant vándoxdást tesznek s hogy fajuk nagyon el van terjedve; találni őket éjszakon és délen, Oroszország közepén s a Jóreménység fokán. Némelly országokban tömérdek mennyiségben érkeznek. A kis Kapri szigeten például évenkint középszámmal 60000-et fognak s e szám néha háromszoros, négyszex-esre szaporodik. Egy utazó beszéli, hogy a szentföldön s a közel fekvő pusztán kézzel foghatni, ugyanazon a helyeken, hol a biblia szerint az izraeliták annyi századdal ezelőtt meglepettek általok a pusztában. Francziaországhan is vannak egyes helyek, hol hosszú, fái'asztó utjuk után kimerülten hullnak a tengerpartra. (Folyt.)