Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-04-10 / 10. szám

149 gári osztály, mellynek férfi és nő része egyaránt gyönyörködik a pálya körül elterülő hullámzatos szép vidékben s melly tavai olly roppant számmal özönlött ki, az idén gyérebb volt. Fáztak volna a nyilt téren, húsz frank pedig kissé sok azért, hogy közelről bámulhassák a fényes toiletteket s a lovakat, mellyeket nem ismernek. Annál nagyobb volt azonban a blúzos munkások és munkásnék tömege, k'k Páris külvárosaiból ezerenként és tizezerenként tódúltak ki. E néposztálynak minden idő beau temps, csak eső ne essék s néha néha kisüssön a felhők alatt bújdokló nap. Napbarnított, kemény, edzett bőrük daczol a széllel s a könnyű blouse közönyösen türi a hideget. Olly nagy érdekeltséggel lesték a versenyek eredményét, hogy semmi erőfeszítés sem gátolhatta meg, részint hogy önmaguk veszedelembe ne rohanjanak, részint hogy másoknak is bajt ne okozzanak. Azt gondolják, hogy a versenyző lovak beérkezését jelző csengetés nekik engedi meg a pályatérre rohanást, mint ezt tavai tették, midőn aztán katonasági lovas és gyalog rohamokkal egy álló órába került a pályatér kiürítése. Az idén karzatok zárták el a tömeget, de e karzatok a nyomás súlya alatt recsegve törtek szét s alig ment el a két három első ló a nyerpont előtt, a nép már betódúlt a pályavonalra s az utóbb beérkező lovak tekebábok gyanánt döntögették jobbra balra az embereket. Több veszélyes sérülés történt s a versenyeket is zavarta e tódulat. A második versenyben e miatt egy lovat nem lehetett elindítani; az utóisóban egy ló árokugrását az előtte állók meggátolták. Az első versenyt, a Prix de 1' Administration des Haras 3000 frankját, melly Francziaországban elletett és nevelt lovak számára volt kitűzve, Y. Mastríllo nyerte könnyen Blainville és Tam-Tam ellen. A nap főérdeke azonban a Prix de la Sociétéban öszpontosúlt, melly Muzeum és Farintosh közt holtversennyel végződött. Amaz b. Finot tulajdona s M. Henri de Pierres lovagolta; emez irlandi ló, tulajdonosával G. Rae úrral hátán. Mind e két gentleman jelesül lovagolt. Az utóbbi régi és ismert lovas; a fiatal Pierres úr pedig, ki tavai lovagolta első versenyét, a legjobb lovasok egyike a franczia hadseregben, mellynek olly népszerű tagja. Ez alkalommal a versenyt kezében látszott tartani, mert a szántáson elhagyva versenytársait, a dombra tisztán vezetve több lóhosszal érkezett az irlandi ló előtt, mellyböl a szusz már fogyni kezdett. Rae úr azonban helyes ítélettel és sok hidegvérrel időt engedett lovának, hogy összeszedhesse magát; az utolsó akadálynál beérte versenytársát s derékfutással holt versenyben érkezett be véle. A nyereményt, az alapszabályok értelmében megosztották. Az utolsó versenyben a kedvencz Avalanche roszúl viselte magát, szeszélyeskedett s az utolsó perczben szivét vesztette el, határozottan vonakodván egy vizes árkot másodszor ugrani. A fogadások reá és Egmontra egyenlőn állottak ugyan, de Avalancheban még is nagyobb volt a bizalom, lovasa Oapt. Hunt miatt. A verseny vége felé egy alig említett ló Fenton volt előnyben, midőn egy kőfal ugrásnál felbukott s bár lovasa újra felült, a biztosan nyerő Egmontot beérni többé nem birta. Este felé a szél annyira dühöngött, hogy ember, ló, kocsi kavargó porfellegbe burkoltan tért haza. A második nap april 3-ára van kitűzve s reméljük, hogy ennek már enyhébb lég, tavaszi napsugár vagy lanyha eső kedvezend. Tudósításunk nem fog késni. 10*