Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-20 / 8. szám

122 alá kerülnek, fogy a nagy szalonka száma is. Ezenkívül megjegyzendő még, hogy — habár a nagy szalonka, mint más vándormadár is, évenkint rendesen a régi tenyészhelyet keresi fel: de a visszatérők száma változóbb mérvű, mint talán bármelly más madáré. Kedvencz tenyészhelyük a sással benőtt rétségek, mellyeket csendes folyású patak vagy folyócska czikáz át. Alkalmilag nyílt mocsarakon is tenyésznek, vagy kis tavak füves partjain, de soha nagyobb számban. Úgy látszik, hogy a sás főkelléke e madár szokásainak, mert ha az illy rétet kiszárítják vagy finomabb tenyészetüvé teszik, a nagy szalonka azonnal elpusztúl róla s ott többé nem költ. A közönséges szalonka a mező legmélyebb, legiszaposabb helyeit keresi fel, a nagy szalonka ellenben csak a lágy, nyirkos, zsombékos talajt kedveli. Költözése módja sokban különböző a többi szalonkafaj költözésétől, mellyek ősszel rendesen nyugotnak tartanak ; a nagy szalonka mindig keleti irányban költözik délvidéki tanyáiról. Ennélfogva ritkán látható Angliában, valamint Francziaországban is; nyugotiNémetországon át kevés költözik; húzásuk és költözésük fővonala keleti Németországon, Posenen, Lengyelországon át, vizenyős rétek és folyócskák mellett esik. Magyarországban az őszi költözés alkalmával nagy számmal fordúlnak meg *). April elején, délibb vidékeken martius végével kezdik meg a húzást. Lassan és lépcsőzetesen húzódnak észak felé; vonulásuk időtartama leginkább a talaj állapotától függ, mellyben élelmüket keresik. Svédország déli részeibe april végével, legfölebb május elején érkeznek, de ez természetesen főkép az időjárás minőségétől függ. ff Ősszel két rendbeli költözésük van, — az egyik csak helybeli, midőn foltokba csoportoséinak; a második a valóságos költözés szülőföldjükről. Az első úgy látszik csak készülődés az átalánosra, s augustus közepén kezdődve september végéig tart. Naumann megjegyzi, hogy september közepén túl egyes nagy szalonka alig látható többé. Részemről azt tapasztaltam, hogy száraz nyár után hamarább kezdik meg a költözést, nedves években pedig később; s habár érzékenyebbek a hidegre nézve mint más szalonkafajok, Svédországból csak akkor költöznek el, miután néhány éji fagy a tél közeledtére emlékezteti. Az őszi költözés lépcsőzetesen foly; a déli részeken lévők ép olly korán kezdik meg az utat, mint a felsőbb vidékek lakói s igy az elköltözöttek helyébe mindig mások érkezvén, ez mindaddig tart, mig az utólsó is elhagyta az országot. De ugyanazon időben a költözés nem átalános, hanem csak részleges, mert egy egy állomáshelyen némelly madár tovább marad, mint a többi, a mellyeknek társaságában érkezett. A jó táplálék néhányat hosszabb maradásra bír, még északi vidéken is. Mihálynapon túl azonban egy se marad; s minél déliebb vidékről jő, annál gyorsabban *) E eíikket egy svéd sport-folyóirat közölte s a fönnebbi állítás folytán kérjük t. olvasóinkat, kiknek a vizi szalonkák s különösen a mocsári nagy szalonka költözése, életmódja, vagy vadászata körül tapasztalásaik, vagy e czikkre észrevételeik vannak, hogy ezeket a hazai tudományosság érdekében e lapok útján közölni szíveskedjenek. S z e r k.