Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-03-20 / 8. szám

116 Mi a verseny lefolyását illeti, ez igen szép — a Pest melletti eddigi akadályversenyek legszebbike volt. A lovak jól ugrottak bátor lovasaikkal s ha Coralia öszszerogyása nem történik, a zavartalan sportélvezettel mindenki elégedetten tért volna haza. A derék kis kancza a 13-ik akadályt átugorva, midőn már csak két könyebb állt előtte s lovasa a győzelmet csaknem bizonyosnak tarthatta — hirtelen összerogyott keresztcsontja tört el s az esemény után félórával kimúlt. Blaskovich Miklós id. p. k. B e a t r i c e, ap. Snowstrom, 135 f. . . . . Blaskovich Ernő 1 Gr. Károlyi Gyula 5é. p. h. C o u n c e 11 o r, ap. Conyngham, 140 f. . . . gr. Szápári Iván 2 Gr. Esterházy Miklós id. p. h. B a j n o k, ap. Cato IV., 135 f. tulajd. 0 Gr. Festetics Pál id. p. h. F o r e s t e r, ap. Gambia, 135 f. . . . . iíj. gr. Bethlen János 0 B. Podmaniczky Géza 6é. fek. k. Coralia, ap. Dagobert, 135 f. tulajd. 0 Bánat: Djalma, Colonel, Doubtful, Lenke, My Mary, Rózsi, Dalmand és gr. Festetics Andor egy aláirása után. Councellor vezetve indúlt, de az első akadálynál megtagadta az ugrást s lovasa csak akkor birta rá venni, hogy majdnem álló helyéből átkeljen a 3 láb magas erős sövényen, midőn a többi négy ló már 50—60 ölnyivel járt előtte. E sövényen Cora lia, utána Beatrice, aztán Forester, úgy Bajnok ugrott át s Coralia itt maradozván, a 2-ik nádsövényen Beatrice Foresterrel egyszerre kelt át; a 3-ik korláton Forester volt első túl, de itt jobbra ki egy mocsárba ment lovasával s mig ez visszahozta, azalatt Coralia ment fel elsőnek s e helyét meg is tartotta egész a 13-ik akadályig, mellyet tisztán ugrott s mindjárt reá egyszerre összerogyott. Councellor, melly az első akadálynál vesztett térelőnyt a 8-iknál már helyrehozta, a 9. 10. 11. 12 és 13-ik akadályt Coraliával együtt ugorta, a többitől csomóban követve ; a 14-iknél Beatrice szegődött melléje s túl rajta a derék Snowstorm kancza a telivér herélt elé vágva, s az utolsó akadályon is tisztán átkelve elsőnek, Councellor több lóhosszal utána másodiknak ért be. A kis számú közönség a verseny lefolyását a legnagyobb érdekeltséggel kisérte, alig hisszük azonban hogy ez — vagy legalább az eredmény — bárkinek jobban tetszett volna, mint egy mellettünk álló furcsa képű alacsony lovásznak, ki a biztos nyerőként beérkező lóra meresztve szemeit, mellyek az öröm miatt ökölnyire dülledtek ki képéből, a lelkesültség öntudatlanságával orditá: „Az én lovam nyer! " — Ezt, bár a ficzkó egy genrekép festő ecsetére méltó volt e pillanatban, csak azért emiitjük, hogy egyúttal sajnálkozásunkat fejezzük ki a lovászok tervezeit akadályversenyének bármi okból történt elmaradása fölött. Hol a lovász illy mohó örömrészt vesz „az ő lova" győzelmében, ott akad elég vállalkozó, ki még nagyobb örömmel fogja megülni a versenyző lovat s megbonosítandja nálunk is az Angliában olly népszerű jockey steeplecbaseket. Reméljük, hogy esztendőre már egy illy rendezett versenynek leszünk tanúi. Akadályversenyek külföldön. La Marohe, martius 6. A párisi versenyidényt La Marche igen kedvező auspiciuwokkal nyitotta meg. A langymeleg levegő a tavasz érkeztét hirdette; a szép parkban fekvő kaczér kis ver-