Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-07-30 / 21. szám

341 két közidomító intézet van, Bensoné K.-Megyeren és Lowé Fóthon; a vetélkedéstől közöttük csak jó eredmény várható. — Szeniezey Ödön úr az eddig „paksi hajósegylet" neve alatt ismert társulat megalakulásáról értekezvén, elismeréssel szól a közönség buzgó részvételéről, melly lehetségessé tette az egyesület létrejöttét, és megbocsátbatónak véli — úgymond eo-y hozzánk intézett hosszabb levélben — ha a pillanatban, midőn ügye már azon ponton áll, hogy újonnan épített csolnakdáját a vízre bocsátva, azt a nemzeti lobogó mellett saját, a vármegye szineibél Összealkotott s közepén annak czímerét viselő egyleti lobogójával díszítheti fel, — és midőn talán néhány nap múlva az „Elida" mintájára épített ekő egyleti hajójával a Dunára szállhat, a már m. évi junius havában kibocsásott, 25 ft egyszerre történő lefizetése mellett alapító, három évre évenkint 10 ft fizetése mellett pedig évdíjas tagságra kötelező ivek alapján f. évi junius 4-ikén „Tolna megyei hajós egyesület" czíme alatt megalakult, Pakson székelő egyesületet a többi rokon egyesületnek bemutatva, számára azok elnéző figyelmét s a közönség részvétét továbbra is kéri. — Dr. Oroszhegyi Józsa a „V. Ujs." utolsó számában különös sportnemet ismertet: a szabad tengerben szabad delfinnel hajtó'halászatot, ad normám: haj tóvadászat. Legsajátságosabb azon, mesével határos hihetlennek tetsző modor, úgymond, midőn a balászok elindúlnak del fi n-keresésre, nem azért, hogy elfogják, hanem hogy jóltartsák. E vizi disznónak ugyanis, különben is szokása, minden vizi jármű után száguldozni s azok hulladékát felcsemegézni. E sajátságát fölhasználva a halászok elindúlnak előtte bizonyos kiszámítolt körmenetre, melly kör udvarát kizsákmányolni tervezik. Az utánuk uszongó bitangnak időnkint vetnek jó falatokát; miket ö mohón felfalva, sebten lubiczkol utánuk. Igen, de öjaz özönbeli halaknak réme, s hol megérzik, seregestül menekülnek mellőle. Es ebbemrejlik a delfinekkel hajtóhalászat titka. Mig őkemét amott jártatják, emitt temérdek mennyiségben hálózzák ki a menekvö sereget. Mire őnekik nyugtott hagyna; akkor már idegen elembe jutottak, halál martalékává lettek. — A londoni honosító társulat f. hó l-jén tartotta meg évi nagy lakomáját, mellynek étkei és borai mind külföldről kerültek. Volt a többi közt ebinai bárány pilaffal és kuzkuzuval; Temminck fekete foglya, mellynek bőre és csontjai feketék, búsa pedig puha és ízletes ; volt Pallas sand grouse (Pterocles arenarius), volt medve és sambursódar, ebinai yam stb. — A görög, ausztráliai és magyar borok közt a magyar legjobban tetszett; a „Field" nyolczfélét számláiéi: 1. Muscat. 2. Badacsonyi. 3. Diószegi bakator. 4. Hungarian Hock. 5. Ruszti. 6. Szamorodni. 7. Budai sasbegyi. 8. Tokaji. Ezekkel itták az egymásra sünien következett víg és komoly toasztokat. — Egv jelen volt vendég a következő nyilatkozatot iktatta az angol lapokba: „A magyar boroknál jobb asztali bort kivánni sem lehet. Tiszták, zamatosak s elegendő lényeggel (body) birnak az olly szájízre, mellyet szeszes borok mértéktelen használata még el nem rontott. Ezenkívül áruk — a kevert és hamisított port és sherryéhez képest — nagyon jutányos. — A honosító társulat ebédje óta, High ford Burr Esquirenál is ittam magyar borokat Eaton-placei kastélyábanúVolt sokféle külföldi bor, de a vendégek egyhangúlag a magyar termelésnek adták az el-