Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-30 / 6. szám

92 a fönebbi czim eléggé jelöli ugyan, érdekét azonban rendkívül növeli az, hogy e csolnakutat a Rajnán és Majnán felfelé, a Lajoscsatornán és a Dunán — Rotterdamtól Pestig megtenni (bár többen s több ízben kisérlették meg) eddig csak két hazánkfiának sikerült, kiknek egyike Birly István úr ez út élményeit és küzdelmeit hü leírásba foglalva s a nevezetesebb momentumokat csinos rajzokkal illustrálva, müvét útitársának Rosty Pál úrnak ajánlotta. — Nevezetes továbbá e könyv arról is , hogy a sportirodalomnak nálunk még egészen parlagon fekvő e nemében, legelső kísérlet gyanánt tűnik fel. — A tengerészettel biró nemzeteknek megállapodott hajózási műnyelvük s ezen terjedt irodalmuk van : nekünk a hajózás primitiv kellékeinek nevein túl semmi mükifejezés nem áll rendelkezésünkre — s így képzelhető, mennyi akadályba ütközött szerző tolla, midőn emlékeit papírra tenni s úti jegyzeteiből egy egészet összeállítani vállalkozott. — E tekintetből nem is az itész szigorával kell olvasni e munkát, melly az irály szabatosságára nézve is hagy kívánni valót : hanem elismerő méltánylásával azon jóakaratú buzgalomnak, mellyel az irodalom terén különben is dilettáns szerző, a hajózási szakban úttörőként lép fel. Lapjaink jövő számában mutatványt közlünk az érdekes tartalomból. — Vadászat a Cziblesen. Midőn a „V. és V. lap" múlt év 6-dik számában közlött „Medvebarlangászat a Cziblesen" czimü vadásztudósításomat, olly remény nyilvánításával fejezém be, hogy az idén eredménydúsabb barlangbóli medvevadászatot fogok közölhetni : csalódtam, reménységeim megcsaltak. — Még is Ígéretem beváltásáéi közlöm — habár igénytelen eredményű vadászatunk vázlatát. — Az átalánosan beállott lágy idő miatt, rendesen évenként február elején tartani szokott vadászatunkat előbbre határoztuk s joggal véltük hihetni, hogy a havasra nem terjedt ki még a tavasz illy kora fejlődése. — Es így szokásunk szerint ketten b. Bornemisza Albert sógorommal január 26-kán átléptük a vadböségü Czibles küszöbét : Suplait; de reménységünk nagyot csökkent az itt is tartó lágy idő s az itteni puskások tudósítása következtében, kik a havas felsőbb helyein is kevésnek mondák a havat és igen valószínűnek azt, hogy a medvék barlangjaikat már elhagyták. Daczára ennek 27-kén még is két barlang felkeresésével foglalkoztunk, de csakugyan üresen találván azokat, elhatároztuk hogy másnap a Czibles legfelsőbb rengetegibe megyünk fel szerencsénket megkísérlem; aznap azonban haza felé jövet még egy hajtást rendeztünk , mellynek eredménye egy ejtett vaddisznó lőn. Január 28-kán tanyát ütöttünk az IsvoruCoraebia nevű völgyben, honnan medvét lőni vagy legalább a lehetőséget megkísérteni valánk kiindulandók; éjjel azonban olly hófergeteg támadt, hogy 29-én vadászatunkat lehetlenné tette és kényszeritett, hogy ágakból rögtönzött kastélyunkban ülve, puskásaink vadászkalandjait hallgassuk.— Következő nap is tartván a nagy havazás, egészen fel kellett hagyni szándokunkkal s vissza indultunk Suplaiba, mellynek környékén még két nap vaddisznóra vadásztunk és sikerült is egy igen szép nagyságú kant elejtenünk; ezen kivül még egy vadmacska és egy pár császármadár esett. — Nem lévén időnk a vadászat folytatására , február 2-kán haza indultunk. — Az összes eredmény 2 vaddisznó, 1 vadmacska és 2 császármadár. Egy újabb medvebarlangászat megkísérlését s az erről közlendő tudósítást is-