Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-02-30 / 6. szám
90 Február 21-kén. Találkozó : Benson közidomárnál K.-Megyeren. Fóth felé s a kertet környező rétségeken és apróbb rejteken át a palotai határon kerestetvén: az egyszerre ugrott három nyúl egyike után — csinos ugrásokkal vegyített futamunk volt; kopóink a talaj szárazsága daczára sebesen követték a nyúlat, melly kétszeri körjárásával ugyanazon ugrások ismétlésére adván alkalmat, Palotának tartott. — A falka már akkor szemre hajtani s a nyúl maradozní kezdett, midőn az ugrott friss nyúl maga után vitte a kopókat; de ezek a nyomról elterelve, rövid kereséssel ismét fellelték az elébbi már már kiállott tapsifülest s rövid verseny után felcsapták. Innen Sz.-Mihály felé mentünk keresni s a már gyakran megjárt homokdombokon riasztott nyúl Csömörnek tartott; alig követtük azonban pár perczig , midőn a mellettünk elnyúló mocsáros völgyben mintegy ötszáz lépésnyire róka kelt; ennek megpillantásakor az átalánosan hangzó „tally ho ! u-ra falkárunk megállítá a kopókat s felvétette velük a rókanyomot; a szimat kétszer elveszett ugyan, de Robert ügyes és szerencsés vizsgakörei folytán ezt újra fellelve 14 perczig követtük, míg egy friss nyomokkal környezett rókalyukhoz jutottunk. Semmi kétség bogy a róka ide menekült s így a közellévö pusztákról hivott emberekkel megkezdtük az ásatást; a lyuk irányának kipuhatolására használt faág visszavonatván, ennek végéről a kéreg foggal volt lehántva, mi a róka bennlétének ujabb bizonyítékáúl szolgálván, tovább folyt az ásatás ; a lyuk azonban mind mélyebb- és mélyebbre terjedt befelé, a könnyű homoktalaj omlása pedig minduntalan betemetvén a nyílást, a további ásatás sikerét meghiúsitá —- s miután az óra már ötre járt, tágítani nem akaró falkárunkat ott hagyva *), haza lovagoltunk:. Február 24-kén. Találkozó : Czinkotán, ott lakó falkanagyunk lakhelyén. — A czinkotai ákáczerdő szélén róka ugrott s a környező réteken átkelve Tarcsa felé ment, hol 7 percznyi futam után egy út szélén elvesztők s nem is találtuk meg többé nyomát. Ez után nyúlat találva, ez egyenes irányban Tarosára vitt be s a temetőn és néhány szérűskerten átmenve a kerepesi szőlőkbe menekült, de itt sem nyugodhatván ismét kiment és visszafelé tartott; ekkor kopóink már szemre és jó sebesen hajtották a maradozót, melly azonban a közbeeső országúton átkelve eltűnt s a ne- # hányszor felvett, de csak rövid ideig követhetett szimat daczára elveszett. E futam a szünetek beszámításával 58 perczig tartott. Gr. F. P. Utóhangok. T. szerk. úr; — Miután olly bátor voltam múlt őszkor az agarászati idény kezdetével bejelenteni hol s mint létemet, nemkülönben szereplendő agaraim számát és származását : helyén találom most, az idény befejezésekor, tudatni e lapok olvasóival a sikert, melly tevékenységemet koronázza. Mindenekelőtt fel kell említenem, liogy négy hajtó agaram közül tulaj donképen *) Robert kitartása — bár késő este — sikerre , még pedig kettős sikerre vezetett , mert egy róka helyett kettőt ásott ki. Ezek egyike most a „Vadászlap" szerkesztőségi szobájában lánczra fűzve pihen — kitömve ; másika alkalmasint ugyanaz , melly február 24-én a czinkotai ákáczerdőben szerepelt s a szimattalan száraz talajon megmenekülve, a hozatandó rókakopók számára tartá fenn vitorláját. Szerk.
