Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-02-10 / 4. szám

53 Ez előítélet sértette a fiú büszkeségét s azért megfeszített igyekezettel tört rá, hogy magát jó lövővé képezze. — Mincl a mellett is sokáig gyengén lőtt s tán örökre koczapuskás marad, ha később egy cseh születésü, kitűnő jó lövő vadász legénye ki nem képezi. És most vadász szenvedélye mind inkább erősödött, mert jó lövés mellett a vad is sűrűn kereste. A pisztolyozást is nagy szenvedéllyel űzte s olly tökélyre vitte, hogy Wesselényinél egyszer fogadásból báró Pölnitz pipáját tizenkét lépésnyi távolból kilőtte szájából. E szenvedélyével egyenlő lépést tartott a lovaglás, melly a jó vadásztól rendesen elválhatlan. A sport más nemei iránt is élénk részvéttel viseltetett s különösen a halászatot kedvelte. Mind ezt annyival inkább tehette, minthogy soha sem vállalt hivatalt. Azonban ez nem részvétlenség volt a közügyek iránt, hanem függetlenségi vágy. — Az ellenzék soraiban küzdve megelégedett a hazafi és táblabíró czimmel. Megyéje ifjabb nemzedékére nem csak a nemesi) férfias mulatságok terjedését illetőleg hatott, hanem más tekintetben is. —Barátságban vagy közel ismeretségben lévén a két haza nevezetesebb szónokaival, és államférfiaival, minők Széchenyi, Deák s kivált Wesselényi, ki mint egyik legbensőbb barátját sokszor meglátogatta — s íróival mint Kisfaludi Sándor, Vörösmarty és Bajza — sokat tett körében a politikai és irodalmi érdekek iránti részvét fölébresztésére nézve. Valóban Újfalvi az erdélyi nemesség egyik legkitűnőbb példányképe. — A ki romladéki falusi jószágán meglátogatta, soha sem feledte el a ritka, szorgalmas gazdát, jó barátot és hü hazafit, a szenvedélyes vadászt és mivelt társalgót. Egy régibb kor háztartása tárult itt a szem elébe, az újabb idők műveltségével egyesítve. Megőrizve az ősi hagyományokból minden a mi becses s csak az mellőzve vagy módosítva, mit a finomabb érzés megkíván. — E mellett csín de nem fényűzés ; bőség, de semminémü pazarlás vagy erőlködés; nagy rend, de nem pedansság; némi táblabírói szeszély s vadászkülönczség, de mindig nemes indokból. A gazda télen nyáron folyvást falun lakott kedves nejével, kit Kisfaludi Sándor egykor, a balatoni fürdőn, a magyar hölgyek egyik kitűnő gyöngyének nevezett. Legfeljebb csak a niegy egy illésekre rándult a városba, more patrio, lóháton. — Tavasztól ősz elejéig nagy részt gazdasága körül fáradozott, vagy vendéget fogadott, vagy olvasott. A vadászat különböző nemei természetesen ekkor sem maradtak el. Nem múlt nap , ha rosszúllét vagy más nevezetes ok nem gátolta, hogy kopóval, vizslával bármi keveset ne vadásszon, vagy legalább otthon ne pisztolyozzon. Cselédeit betanította lőni és lovagolni. Jobbágyai közül az életre valóbbakat vadászokká képezte, s midőn September dereka beköszöntött, fegyverrel vállán megindult s koronként bejárta a Rezet, Blikket, Meszest, Blozát, Cziblest, Ünökőt, a borgói, görgényi, háromszéki havasokat , a Mezőséget, Mármaros, Szathmár és Bihar szomszédos bérczeit. Híven megjelent majd minden érdekesb erdélyi vadászaton s egész karácsonig csak vendégkép fordult meg néha házánál. Otvennyolcz éves vadászati pályáján az erdélyi s magyarországi vadak és szárnyasok csak nem minden nemét fölkereste s összelőtte. Vadászszenvedélyének legkitűnőbb tárgyai voltak a medve és a farkas, mellyeknek ha nyomára jöhetett, napokig sőt hetekig üldözte, éhséget, szomjúságot, rosz időt számba nem véve, mig utóbb is hatalmába keríthette. E kitartásnak egy példája gyanánt hivatkozhatunk a lapjaink f. évi 1-ső szá4*