Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-10 / 34. szám

hever közelünkben egy kis bokorban, kimenteni utána nézni Nambónnal, s a kaffer csakugyan észre is vette nemsokára, óvatosan közeledtem,de mielőtt lőtávolnyira juthattam volna, eltűnt. Nyomon követtük s újra találkoztunk. Elszántan visszafordulva s egyet bőgve nekem rontott. Félre ugorva könnyű szerrel kikerültem, s a mint mellettem elrobogott, rettentően oldalába pörköltem. Csak szikrányi élet volt már benne, de kitart e vad mindvégig: visszafordult, én meg második csövemmel nyakszirten lőttem, mire felbukott mint egy meglőtt fogoly. Jó karban volt s átadtam a kafferek gyöngéd gondoskodásának. Aug. 15-ikén, A kraalt, mellyhez most érkezénk, jövet is érintettük. Azóta lakókat cserélt, még pedig nem előnyére. Új birtokosa nyomorult egy teremtés volt, kitől a mig csak erőszakhoz nem folyamodtunk, semmitsem birtunk kicsikarni, még tanyahelyet sem egy beteg kaffernek számára, a ki pedig az ő törzséből való volt. Ma fogyasztottuk el utolsó adagját a metéltnek, melly eleinte a fiatal szarvasorrúnak volt szánva, s utóbb első rendű csemegénkké emelkedett. Majd el is feledtem volna megemlíteni ezen 500—700 fontra becsült foglyunk halálát. Egy heti tartás után egészen megszelídült; rendesen táplálkozott, de alighanem mégis anyja tejét sínlette, mert napról napra gyengébb meg gyengébb lett, s hetednapra mindnyájunk bánatára odaveszett, Aug. 16-ikán. — Atkeltünk az Umslatusi s déltájban a Umsuti folyamokon. Hosszas kóborlásunk közben nagy tréfánk volt Tunissal, ki nagyon kis legény s fejjel lefelé pottyant a vízbe; de, jóllehet a fegyver is lehúzta, szerencsésen kimenekült. Utunkban százával leltük a kaffer csontvázakat, nyilván a Zulubeliek munkálkodásának eredményét, Nambone egy mulatságos elbeszéléssel tartott, mint szabadéit meg egy holland bóer e helyt, hol most jártunk. E bóer lóháton volt, rálőtt egy oroszlányra s megsebesítette. 0 fölsége dühében megfordúlt, támadott s a ló hátára pattant. A vadász azonban megelőzte s hamarabb ugrott ki a nyeregből, mellyet a felbőszült állat fogai közé kapott s vele, a vadászok nagy örömére s mulatságára tova rohant. Útközben több nagy kraalra akadtunk, hol tejjel jól lakoztunk. Éjszakára egy rengeteg gránit bérez tövében ütöttünk tanyát, egy nagy marha-kraal tőszomszédságában. Az Indina, egy fekete bajszú, jó képű fiatal legény igen barátságosan fogadott s viselt ránk gondot. E szívességét mi is teljes megelégedésére nagylelkű ajándékokkal viszonoztuk. Aug. 18 ikán. Semmi újság. Az utolsó két napon halmos, hullámos, meglepően festői tájon utaztunk keresztül. Több rendbeli kraalokon mentünk át, mellyek egynémellyikében nagy készséggel szolgáltattak élelmet. Másokban olly túlságos követelődzést találtunk, hogy lehetetlen volt kielégítnünk. Tojást ollykor bőven kaptunk, de a kafferek olly gondtalanéi szedik azt ki a fészekből, hogy négy közül három bizonyosan rosz. Végre napnyugta körül mintegy tíz mértföldnyire Eludidinétöl, ö felsége egyik kraaljához értünk, a hol egyik inquosigazét (királynőt) találtuk. Nejeit szanaszerte tartja, mert egybelyt nem boldogulna velők. Mint rendszerint, ennivalót kértünk, melly kérésünk meg is hallgattatott, a királyné azt üzenvén, hogy babot főz nekünk („paga matumba") s menten elküldi. Ezen kegyes biztosítás után hozzálátott a kolduláshoz, melly mesterséghez a királynők egyáltalában jól ér-