Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-10 / 34. szám

546 áztatta. A kafferek, a szegény ficzkók, még keservesebb állapotban voltak, semmivel sem födözhetvén meztelenségüket. De nem beszélek igazat — némelyeknek volt takarójuk, ámde ezt többre becsülik, semhogy illy időben előfognák. A kaffer rendszerint leveti ezen öltözékét, ha esni kezd, s magára veszi, ha szép az idő. Illy kellemetlen viszonyok között egy sem akart mozdulni. Az öreg hiába kiáltozott nekik, hogy rakják meg újból a tüzet („basa umliló"). E közben a farkasokat s oroszlányokat hallottuk ordítozni, hol a távolban hol pedig közvetlen szomszédságunkban. Egyik az előbbiek közül, egy boglyos, hitvány, éhes-képü csavargó túl tett pajtásain a merészségben s kellő közepén termett tanyánknak. De. még ekkor sem volt kedve mozdúlni senkinek, s mi csak úgy kihurrogattuk öt. Hajnal-szürkület felé a zivatar csillapodott s végtére süiíí, csendes esővé mosó dott, mellyről hamar meggyőződtünk, hogy eltart jó két vagy három napig. Ennél fogva hozzá fogtunk ideiglenes viskók építéséhez, bölény-bőröket borítsa föléjük, mellyekkel bőven fel voltunk szerelve. Az esős idő daczára délután ki kellett mennünk lőni valamit a legények számára; nem sokáig baladtunk, már is egy kis csordából két bölénytehenet kerítettünk kézre, visszafelé pedig egy derék szarvorrú bi kát. Agnes egy golyóval ajándékozta meg, mire felpattant és sarkon fordúlva töszomszédoniban rohant el. En mind a két csövet neki eresztettem ; s e három egyesülve halálos dalt dúdolt neki — délczegen száguldott még mintegy száz yardnyira, aztán felfordúlt. Egyik golyó szíve kellő közepébe fúródott., másik ketteje a tüdejébe ment. Aug. 4 ikén. — A kaffereket ma ismét megraktuk s a kocsihoz küldöttük. Egyet fordultam Nambone kíséretében egy szép látvány megtekintésére, mellyet nagy ékesszólással dicsérgetett nekem. Elhaladva a hely mellett, hol a coolnant lőttük volt, hirtelen hét oroszlányra bukkantunk, mind torkig jól lakva. Ot közülök elsompolygott egy kis darabra, de ketteje úgy látszik el volt szánva helytállani s hidegvérrel meresztette ránk szemét, midőn azonban Nambone kaffer szokás szerint rájuk rivalgott, kérdezvén, hogy mit akarnak, elmondogatván, hogy jobb lesz ha elkotródnak, különben pórúl járnak, ök is úgylátszik azonmódon gondolkoztak, s fölkelvén óvatosan körül tekingettek, aztán a cserjébe húzódtak. Az ember szavának csodálatos hatása van rájok. Sétám igen élvezetes volt a szép Guavoma partján. A fü most erősen fölveri magát, a természet legvidorabb színeibe öltözködik s nem egy ritka, gyönyörűséges virág üti föl fejecskéjét. Örömmel jártatná itt szemét a füvész. Egy-két hónap múlva az út-as derekáig járhat köztük, ezernyi virág hímpora hullongván ösvényére s árasztván a legélvezetesebb illatokat. Kafferjeink visszatérvén, déltájban a Slatusi felé indúltunk. Útközben renge teg pali ah, jávor, koodo és quagga csordákat láttunk; de egyikünk oktalan elhamarkodása folytán egyetlen lövéshez sem juthattunk. E vidéken csak úgy rajzik ez a vad. Adam és Ágnes utóbb puskáztak egy párra, derék elefánt-csordával is találkoz tak, de nem tüzeltek. Értesítettek felöle, de mi haszna, elkéstünk már vele. Aug. 9-ikén — Nagyon zivataros időjárás. Délután az elefántok után néztünk, de azok ám eltűntek már. Visszatértünk a tanyára, Ágnesre bízván a kafferek élelmét összevadászni.