Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-10 / 34. szám

537 pótlásra. E nyiltszivií méltányosság mindenfelé barátokat szerzett neki s valóban rit­kán történt meg, hogy kártérítést követeltek volna tőle. A nagy részt mezőségböl álló vadásztér nyulai jó, erős, nagy nyulak voltak s gyakran róka módjára kerestek lyukban menedéket. Különösen a bábolnai és igmándi nyulak adtak kitűnő sportot, úgy szintén a tárcsái határbeliek is, mellyek rendszerint egyenesen Helbe felé tartva, nem ritkán 5 mértföldnyi futamra nyújtot­tak alkalmat, e birtok azonban szigorúan tilalmazva lévén, olly temérdek nyúllal bö velkedett, hogy a kutyákat minduntalan friss nyomról kellett leverni s miután a vi­dék erdős volt, jó vadászatról szó sem lehetett. Itt azonban a nemes gróf vadászpályája végét érte, végtelen sajnálatára a sport minden szenvedélyes barátjának, kiknek —• valamint e sorok Írójának is — Künn van a sík teren A legszebb bálterem S kopók hangversenye A legkedvesb zene. Az 1817-ki idény bezárta a kisbéri gyönyörű vadászatokat, a jövő pedig meg­hiúsítá a tervet, melly szerint a gróf rókakopófalkát tartani s ezzel Fóth környékén vadászni szándékozott aként, hogy a kopók nyaranta Kisbéren legyenek, hol szá­mukra maga mérte és lépte ki az új eból helyét a kastély mögötti kis parkban, szem­közt hálószobája ablakával. A kor eseményei azonban e terv kivitelét meggátolták, a tervezőt pedig más komolyabb térre s később e hon határain túl sodorták. A kis­béri falka 1850-ig maradt fenn, a mikor aztán eladatott s 15—20 pár belőle Kismar­tonba került. * * * Hoszabb távollét után, 1850. junius havában messze földön, más világrészben, idegen népek közt láttam viszont a grófot. Kiutahiában volt ez, hova egy juniusi reg­gelen érve, szobájában írva találtam. Az utóbbi napok történetét írta angol nyelven — s mint nekem mondotta, ez foglalta el ideje legnagyobb részét. Lakása a körülményekhez képest elég kényelmes volt s az emeleten három — iró, nappali és háló szobából állott, mig a földszinti részt a cselédség foglalta el, t. i. a huszár, inas, szakács és a grófné komornája. Az istállókban, egy lovász s két se­géd gondja alatt öt ló állott, köztük a már említett Brunette, a szép, nagy, erös angol sárga kancza. A gróf itt meglehetős szigorú felügyelet alatt élt, nem kevesebb mint 11 katona lévén lakához rendelve, kik közül néhány minden kilovaglása vagy sétája alkalmá­val kisérte lépteit. Rendesen reggeli 5—6 óra közt kelt s dolgozó szobájába menvén, narghyle-szívás közben Írással foglalkozott; aztán 11 óra tájban reggelizett s esti 6 órakor ebédelt. Alig múlt nap hogy látogatói ne jöttek volna. Ajjkörnyék lakói előtt nagy ember hírnevében állott, — Batthyány Bey-nek czímezték. Gyakori látogatója volt Solimán Bey, az ott állomásozó csapatok parancsnoka s a bellebbezett kivándor­lottak felügyelője, a grófnak igen nagy tisztelője. Mészáros és Dembinszki táborno­kok csaknem mindennaposak voltak nála s a nyári hónapokban gyakran gyűlt ösz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom