Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-12-10 / 34. szám

537 pótlásra. E nyiltszivií méltányosság mindenfelé barátokat szerzett neki s valóban ritkán történt meg, hogy kártérítést követeltek volna tőle. A nagy részt mezőségböl álló vadásztér nyulai jó, erős, nagy nyulak voltak s gyakran róka módjára kerestek lyukban menedéket. Különösen a bábolnai és igmándi nyulak adtak kitűnő sportot, úgy szintén a tárcsái határbeliek is, mellyek rendszerint egyenesen Helbe felé tartva, nem ritkán 5 mértföldnyi futamra nyújtottak alkalmat, e birtok azonban szigorúan tilalmazva lévén, olly temérdek nyúllal bö velkedett, hogy a kutyákat minduntalan friss nyomról kellett leverni s miután a vidék erdős volt, jó vadászatról szó sem lehetett. Itt azonban a nemes gróf vadászpályája végét érte, végtelen sajnálatára a sport minden szenvedélyes barátjának, kiknek —• valamint e sorok Írójának is — Künn van a sík teren A legszebb bálterem S kopók hangversenye A legkedvesb zene. Az 1817-ki idény bezárta a kisbéri gyönyörű vadászatokat, a jövő pedig meghiúsítá a tervet, melly szerint a gróf rókakopófalkát tartani s ezzel Fóth környékén vadászni szándékozott aként, hogy a kopók nyaranta Kisbéren legyenek, hol számukra maga mérte és lépte ki az új eból helyét a kastély mögötti kis parkban, szemközt hálószobája ablakával. A kor eseményei azonban e terv kivitelét meggátolták, a tervezőt pedig más komolyabb térre s később e hon határain túl sodorták. A kisbéri falka 1850-ig maradt fenn, a mikor aztán eladatott s 15—20 pár belőle Kismartonba került. * * * Hoszabb távollét után, 1850. junius havában messze földön, más világrészben, idegen népek közt láttam viszont a grófot. Kiutahiában volt ez, hova egy juniusi reggelen érve, szobájában írva találtam. Az utóbbi napok történetét írta angol nyelven — s mint nekem mondotta, ez foglalta el ideje legnagyobb részét. Lakása a körülményekhez képest elég kényelmes volt s az emeleten három — iró, nappali és háló szobából állott, mig a földszinti részt a cselédség foglalta el, t. i. a huszár, inas, szakács és a grófné komornája. Az istállókban, egy lovász s két segéd gondja alatt öt ló állott, köztük a már említett Brunette, a szép, nagy, erös angol sárga kancza. A gróf itt meglehetős szigorú felügyelet alatt élt, nem kevesebb mint 11 katona lévén lakához rendelve, kik közül néhány minden kilovaglása vagy sétája alkalmával kisérte lépteit. Rendesen reggeli 5—6 óra közt kelt s dolgozó szobájába menvén, narghyle-szívás közben Írással foglalkozott; aztán 11 óra tájban reggelizett s esti 6 órakor ebédelt. Alig múlt nap hogy látogatói ne jöttek volna. Ajjkörnyék lakói előtt nagy ember hírnevében állott, — Batthyány Bey-nek czímezték. Gyakori látogatója volt Solimán Bey, az ott állomásozó csapatok parancsnoka s a bellebbezett kivándorlottak felügyelője, a grófnak igen nagy tisztelője. Mészáros és Dembinszki tábornokok csaknem mindennaposak voltak nála s a nyári hónapokban gyakran gyűlt ösz-