Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-11-30 / 33. szám

533 négyre várakozott egész D/J óráig, kiknek megérkezte után a falka nyomra lön vezetve. A szimat szerencsére jó volt; a kopók ezt két erdőn s egy közbeeső síkon át vitték, de a studankai erdőn túl elvesztették. Egy paraszt állítá, bogy a szarvast az erdőből kijönni, de ismét visszatérni látta : mire a kopók az erdőben kerestek s a lovasok ugyanott elszéledtek, midőn a falkár kürtjének harsogása jelenté, hogy a szarvas elhagyta az erdőt. Az ebből kibontakozó utolsó lovasok az elsőket már a láthatár szélén látták vágtatni; az iram a mély talajú földeken igen sebes volt, egész egy patakig, hol egy fiú a szarvast felfelé menni látta. A szétszórt falkát itt összegyűjtvén és nyomra vezetvén, a patak partján ment fel a vadászat az Elbáig, hol a szarvas átment a vizén s új erőt merítve kelt át a königsgrätzi uton. Az eközben nagyot kerülő vadászok kehelő lovakon érkeztek a partra, honnan — nagy távolból — az egy erdős helyre futó szarvas látható volt. Utána ismét, pár erdöcskén, vasúttöltésen és egy széles patakon át az oplatili tóig; a kopók eddig teli hanggal hajtottak, de mocsáros erdőbe kerülvén, elvesztették a szimatot. A helyzet reménytelenné kezdett válni; a falkár fel s alá kerestetett, a fáradt és nedves kutyák dideregtek a hideg szélben — midőn egy paraszt mutatva kiáltott, a kürt megszólalt s az érkező első kopók felvették a szimatot. A vadászat most a pardubitzi tavak legnagyobbika felé vette irányát; az iram az iszapos réteken ügetéssé csökkent — a vadászok előtt mértföldnyi síkság terült el. Ismét szünet állt be, a kutyák hasztalan nyomoztak, a szimat meghűlt, a uap alkonyodott. Egy vén szuka végre nyomra bukkan, hangot ád, a falka utána s erdőn és mocsáron át egy dombnak tart, mellynek cserjésében végkép elvesz a szimat. A vadászok már már hazatérni készülnek, midőn egyszerre — tallyho ! a szarvas egy sportsman lova előtt ugrik fel. A kopók szemre hajtanak már a rohosnici erdőn keresztül, ennek szélén megállítják a szarvast, melly három négy kopót a levegőbe hány ; a lovasok leugrálnak, kettejük a szarvas fejét a földre nyomja, hátsó lábait pedig a falkár kezdi békóba kötni. De a szarvas csülökre kap, a két vadászt jobbra balra dönti, az erdőbe rohan, a falka utána. Ereje azonban kimerült, öt perez múlva a kutyák újra megállítják, a falkár ügyesen kirántja alóla lábait, most már négyen fogják, lábait lebékózzák, agancsát lefűrészelik s késő éjjel hozzák vissza a dwakacovitzi vadaskertbe, hogy később még egyszer zaklathassák. A falkár elosztja az agancsrészeket s a fáradt vadászok sötétben keresik az utat Pardubitz felé. A vadászat 3 óra 5 perczig tartott s az átlovagolt tér közel öt német mértföldet tesz. — Erdély szélén a szerbbánsági katonai határvidéken öt vadász 6 napi hajtóvadászaton 122 erdei szalonkát lőtt. Oct. 1 étöl 25-éig összesen 300 darab esett. Az ottani vadászok várva várják a havat, hogy a sürün mutatkozó farkasokra és vaddisznókra mehessenek. —• Catch-em-Alive az angol gyepeken mindig szerencsétlen ló hírében állott s mindamellett, hogy a Cambridgeshire Stakest megnyerte, most is abban áll, mert egy (az angol lapokban meg nem nevezett) nagy bookmaker, ki ellene fogadott, nem képes eleget tenni tartozásának. Ezen egyén megnyerte volt a fogadó közönség bizalmát, mert mindig legpontosabban fizetett s már is a híres Davis utódjaként emlegették őt. S valóban, ha ezen említett úr rendszerét követi és soha sem fogad több e,