Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-10-30 / 30. szám

473 Beregi vadászatok. A bécsi „Jagdzeitung" utóbbi számában közlött két czikkböl, mellynek egyike alatt Gr. S. E. betűk állanak, a következőt veszszük át : Alkalmam nyílt az idén több barátom társaságában egy vadászkirándulást tehetni a beregmegyei Kárpátok közé. Mellőzve a vadászatot, már az erdők láthatása végett is érdemes lett volna e kirándulásra vállalkozni, mert az ottani erdőség a képzelhető legvadabb ; ezer és ezer dőlt fa hever rotbadtan keresztül és kasul — s nagy tájismerettel kell bírni az itt járókelőnek, hogy el ne tévedjen, miután utakról szó sincs. A vadász rendkívüli sportra talál e rengetegben, hol a dúvadak minden nemén kivül sok nemes vad tenyészik, még pedig olly szép és erös, minő ritka helyen másutt. Kis folyócska partján felfelé haladva, rosz uton, még roszabb hidakon s nyomorú falukon át értünk a gallicziai határszélre. Itt a világ •— mint a német mondja el van már deszkázva s a medvék kedélyesen társalognak egymással. Ez utóbbi volt épen az, mi minket ezen erdőbe csalt. Meg akartuk lepni maczkó uramat, a mint a hüvelyk nagyságú áfonyát szedegeti — s hallani óhajtók a szarvas csalogatóját. S hallottuk is rigyetni a derék agancsárokat olly velős s olly mély hangon, hogy az ember szíve szinte elfelejtett dobogni. Sikertelen és fárasztó esti lesjárat után lobogó tűzrakás körül telepedve, egy igen erös szarvas rigyetését s aztán az e hegyek közt megőszült vén vadász elbeszéléseit hallgattuk. Több mint harmincz éve járja már az erdőket e kis zömök termetű, idöbarnított arczú, de világos tiszta szemű emberke. S milly szenvedély lyel beszélte vadászkalandjait! Magával ragadott fel a havasok közé s le a borzasztó meredélybe, hova még kevés emberi szem pillantott le. Szavavehető egyének tanúbizonysága szerint e vén vadász 20 medvét, 3 hiúzt s két 20-ágú szarvast lött s egy télen 13 farkast és 24 vaddisznót ejtett el. Szarvasainak legnagyobb részét csalogatóra lőtte ; az öreg t. i. egy ökörszarvból készült kürtön mesterileg tudja a szarvas rigyetését utánozni. Látható beszédeiből, hogy minden egyes vad természetét tanulmányozta s e tanulmányhoz intézi eljárását. Tájismerete is bámulatos, mert a 26 • mértföldnyi erdőnek minden pontján otthon van. A tüz mellől egymás után a szénába másztunk és elaludtunk, mert az első r hajtás a hajnali virradattal volt megkezdendő. En csupa medvével és vadkanokkal álmodtam, mellyek agyaraikat csattogtatva jöttek felém, aztán ismét eltűntek s a váltakozó álomképek közt egy roppant 20-ágas ötlött ki az óriási bikk és cserfák közül a vigályosra s olly hatalmasan kezdett rigyetni, hogy felserkenve talpra ugrottam s im az öreg vadászt láttam meg, ki ébresztőre fújta meg kürtjét. Vadászataink eredménye azonban nern lett kielégítő, miután én és társaim nem voltunk szokva illy vadászathoz s a hosszú várakozás és a sokáig lesett vad megjelenése olly idegessé tett mindnyájunkat, hogy a legérdekesebb darabokat hibáztuk. A három első napi vadászat egészen sikertelen maradt. A hajtók egy hiúzkölyket vertek agyon s egy farkas ment el sebzetten ; — a negyedik napon egy hiúz kapott erös lövést, egy 205 fontos villás s egy 145 fontos emse esett. Az ötödik nap 30*