Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-10-20 / 29. szám

¥ 466 hány ökör csontjára is akadtunk ; egyik kisérőnk ráismert, hogy egy vakraerő holland boer jószágai voltak. — Kora reggel rábukkantunk az elefant-nyomra; nyilván e környéken tartózkodtak a múlt éjjel. Későn délután aJessani-hoz érkeztünk, melly kis folyócska is az Umsutti-t táplálja vizével. Bár eleven rajzban állandósíthatnám a látványt, mellyet partjairól élveztünk — ritkán látni hozzá hasonlót még e félreeső tájakon is, hol az antilopék ezrével sőt tízezrével seregeinek; e vidéken mulatva csak kétszer jutottunk illy látványhoz olly nagyszerű arányokban, mint az említett helyen. Képzelje magát az olvasó egy magas hegyre, mellyhez hasonlókat itt minden lépten-nyomon meg kell másznia, előtte messze kiterülve a tág róna, kedvesen de nem sürün behintve fákkal, mellyek az európai szemének idegenek s mellyek ágazata megannyi szép ernyő gyanánt van kiterítve; képzelje aztán — ámbár a kép, mellyet ecsetelni iparkodom, korántsem hatást-vadászó szüleménye a képzeletnek, képzelje hát, hogy e mérhetetlen síkot, a mennyire csak szeme beláthatja, eleven, mozgó tömegben lepi el a vad, a súlyos szarvorrútól kezdve a kecses pallah-ig, mind falkákba csoportosúlva, csak az óriási elefánt hibázván a kép teljességéhez. Illyen volt a látvány, melly most kitárúlt előttünk. Szabály szerint a vadász egyszer sem süti el fegyverét haszontalanúl, ha az elefánt erős vagy friss nyomán jár, mert zajával száz mértföldnyire riaszthatja ezen okos, óvatos állatot. De itt ellenállhatatlan volt a kísértés s mi elhatároztuk, hogy éjszakára itt maradunk. A kaffereket hátrahagyva, hogy kraalt készítsenek, fölkerekedtünk s szélmentesen s lehetőleg rejtekben tartva a vadnak, végre közéjük jutottunk s a gyepséget telehintettük a megöltekkel. Lelővén egy-két őzbakot kétcsövű fegyveremmel, két kísérőmmel Nambonnal és Uncabbal egy csapat szarvorrú után iramodtam, s hosszú üzésemnek két darab lett a jutalma; de mielőtt még levághattuk volna szarvukat és sültre való egy-két jó falatot, melly nélkül a kaffer nem szeret tágúlni, teljesen besötétedtünk, pedig jó hat mértföldnyi út várt még reánk. Reggeli hat órától fogva barangoltunk volt, de teljesen megbízva Nambon kedvencz kafferem szemességébe, elindúltunk találkozónk felé, a tüskék 9 bokrok tömkelegén keresztül, útközben rengeteg quagga- és gnu-falkákkal találkozva, melly utóbbiak egyre körülöttünk nyargalóztak, nyersen, éktelenül hortyogva. Vaktába közéjök durrantottunk s ekkor aztán szétriadtak s többé nem háborgattak. Nagyon későn érkeztünk haza, hol társainkat mind Morfeus karjaiban találtuk. Illy féle körülmények között sok vadász-ember azt szokta tenni, hogy valami derék vén fát szemel ki éjjeli tanyájáúl; de én, kit a vadüzés élvezete gyakran késő éjszakáig letartóztatott, mindenkor múlhatlanúl haza iparkodtam és pedig az öreg vadász baljóslatai daczára mindannyiszor jó sükerrel A vadász higgadtságát, bátorságát semmi sem teszi olly erös próbára, mint az éjjeli bolyongás tüskén-bokron keresztül, kivált ha körös-körül oroszlányok ordítoznak; de engem az éji tanyatüze s a meleg takaró legyözhetlenül vonzanak. A gözölgö falatok kedves illata csakhamar felriasztotta Tunist nyughelyéről. Társaim kitünö sükerrel vadásztak, gnu és pallah feles számmal lön elejtve. Miután víg pipaszó mellett, melly a nap kemény munkáját rendesen beszokta fejezni, szé-