Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-10-20 / 29. szám

461 tást tettünk, melly vad hiányában nem szenvedett ugyan, mert 7 vaddisznó és egy medve tört át a puskásokon, de ezek nagy tért foglalván körül, szerencsétlenül, mert igen messziről lőttek s nem esett semmi. Gr. B. K. vadászata ezzel végét érte s ha csekély eredményű volt is — mert mindössze csak 1 medve, 2 őz, 1 róka s 1 egy császármadár esett — még is igen érdekes vadászatnak mondhatjuk, melly egyszersmind bevezetésül tekinthető az idei vadászatokhoz és reményt ad: több érdekes medve és több medve érdekes kimultáról e becses lap hasábjain jelentést tehetni. Gr. K. V. Világos, october 15. T. szerk. úr! — Aradi versenyeink, úgy szintén a medgyesi agarászat, melly a társas életben egy kis élénkséget és forgalmat szokott előidézni, a mostoha év miatt, melly az alfölddel megyénk nagyobb részét is sújtá, elmaradt. Igy alig hiszem, hogy ez évben vidékünkről érdekes tudósítást küldhessünk verseny- és vadász-barátainknak. A rendkívüli hőség miatt minden tó és rét kiszáradt, vízi vadászataink, mellyek tavasz és ősz táján sok jó mulatságot szerzettek, elmaradtak; a nagyobb vad erdeinkből víz és makk hiánya miatt elhúzódott, csupán azon rendkívüli körülményt említhetem, hogy alig emlékezünk annyi fürjre mint az idén, öcsémmel naplónkat rendesen vittük s összeszámolván, vadászainkkal együtt 634 darabot lőttünk, mit csak annak tulajdoníthatunk, hogy a Bánságban, melly rendes tanyájuk, a gabonában kevés búvóhelyet találtak költeni s igy megyénk északi része felé húzódtak. Várva várjuk az esőt a vetésre, legelőre és az — agarászatra. Vegye szivesen tisztelt szerkesztő úr e pár sor közlésemet, jeléül hogy élünk a jobb jövő reményében. B. Zs. Hajnali les. A ki rendes vadász és nem kiván az úgynevezett koczapuskások közé soroztatni, megtartja a rendes vadászat idejét, akár tilos akár nem a vadásztér, mellyen különben működni szokott. Ha tehát a téli vadászat utáni kis szünet múlva elmúlt a szalonkaidény is, legfeljebb az érkező s a rétekben költő fürjekre viszi ki egyszer kétszer fiatal vizsláját s aztán, ha csak nincs szerencséje olly vidékeken lakhatni, hol késő nyáron egy-két erős szarvasra mehet lesre, vagy kísérheti meg cserkészve elejtését — pihentetni kénytelen vizsláját, rozsdásodni látja fegyverét s a septemberben kezdődő új idényig van alkalma tűnődni a múlt vadászélményeken vagy reményében élni a jövőnek. Hej illy hosszú veszteglést nem ismertünk hajdanában a vizjárta gazdag alföldi rónákon, mert alig olvadt el az utolsó hó, mellyen még javába puskáztuk a számos nyulat, rókát, sőt farkast is, alig lengett az első enyhe szellőcske s kelté életre az első fűszálakat, a növényvilág első zsengéit, már beköszöntött a vízi vadak ezer fajtájú légiója, s jóval az erdei szalonka korszakot jelező megérkezése előtt, már raktuk tarisznyára az első tőkés kacsákat, a sárszalonkákat, a kezdetben még meg