Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863
1863-06-30 / 18. szám
286 A vadász minden lövés után kitörli fegyverét. Kis vadásztáskájában, mcIlyet teliénszarvból készült löportartójával együtt jobb oldalán hord, mindig ott van a körömvas és gyapotrongy. Lövés után töltövesszöre csavarja a körömvasat, rongyot teker reá s ezt, ajkain megnedvesítvén, kitörli a csövet; aztán bele töltvén a kimért lőpor adagot, száraz rongydarabot szarvasfaggyúval dörzsöl be s azt a puska szájára helyezvén, a golyót — levágott részével lefelé — reá teszi, vadászkésének széles lapjával egyet üt reá, a faggyúval bekent rongy széleit levágja s a golyót a lőporra veri le. Az őserdők vadásza rendesen kitűnő czéllövész, de csak bizonyos távolságra; mozgó vadra soha sem lő. Gyakran tartanak egymás közt lóversenyeket: a távolság soha se több száz yardnál s az igen kis czélpontra innen igen jól lőnek. A vadász készüléke nagyon egyszerű.- Vadásztáskájában, szárazan tartása végett, kis zacskó sót tart; jól összegyöngyölt takarójába, melket szijacska csatol vállára, besózott vadhús van pakolva, néka őrölt kávé is, mellyet pléh poharában forral fel. Kenyér soha sincs vele. Ólomnak rendesen szűkében lévén, a kilőtt golyót soha sem hagyja a vadban, hanem kivágja beiöle s újra önti. Golyómintáját mindig magával hordja; de miután csak a legszükségesebbeket viselheti hátán, olvasztó kanala nem vasból hanem fából van, mellyet ott vág és készít, hol golyót akar önteni. Karvastag ágból t. i. kanálszerű eszközt farag, gombos végét kivájja és kilyukasztja. Aztán az ólmot vagdalja apróra, a kanálba teszi, parazsat rak reá s ezt fújván, az ólom csakhamar megolvad s a parázs alól, a lyukon át a golyómintába folv. Az őserdők vadásza csak a már gyarmatosított részekben szokott kutyákkal vadászni. Jobb szereti a cserkészést, mit „néma vadászat"-nak nevez — s a csendcsen hajtó ebek nagy becsben állanak e vidéken és áruk is nagy. De rendkívül gyérek is ; a négy év alatt, mellyet Arkansasban töltöttem, mindössze öt vagy hat illy csendesen hajtó ebet, találtam, vagy is oil varit, melly a sebzett szarvas vagy medve szimatján csendesen megy s nem íut el szem elöl. Medvevadászatra azonban más kutyákat alkalmaznak s ezek háromfélék : szimaton járók, a vaddal szembeszállók és kis borzebfajták, melly eket csak „néma vadászatra" visznek magukkal s mellyek itt igen jó szolgálatot tesznek, mert ha maczkóra bukkannak, ez nem fut meg előlük, mintha szégyenlené, hogy illy apróságok előtt oldjon kereket; csak morog, dörmög, hátra hátra kap s lassan czammog odább, a vadásznak pedig többnyire nyílik alkalma lövésre. Volt egy igen jó szarvasnyomozó kutyám, de nem hajtott csendesen; én azonban — ha szarvast sebeztem, lassanhajtóvá tettem az ebet akként, hogy hátulsó lábai egyikét szíjjal csatoltam nyakához. Három lábon is hévvel ment a szimat után s én lépést tarthattam vele, mig a sebzett vadat megtaláltuk. — Akad néha farkas és kutya korcsa is, s ezek rendesen a leggyorsabb iramúak a iegbátrabban szállnak szembe a vaddal. Az őserdők vadászainak állHása szerint minden farkasalomban van a íárkasdok közt egy illyen korcs s a nőstény többnyire maga megöli e kölykét. Hogy mellyik a korcs, ezt állítólag igy fedezi fel az anya : ha olly nagyocskák már a kölykek, hogy sétára mehetnek ki, mamájuk a legközelebbi vízhez viszi őket s itt
