Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-01-20 / 2. szám

19 ha gyorsasága csillapodnék ; vágtatásból nemsokára tántorgó baktatásba ment át, azután mondhatlan örömemre mintegy ezer métrenyi távolban lefeküdt. Sietnem kellett, mert már ebeim a lejtön jöttek fölfelé, a kaukazusi ebek pedig ha a vadat előbb érik el a vadásznál, nem nagyon sokat szoktak neki belőle fenhagyni. Eléje mentem tehát a vadan rohanó falkának s hangos kiáltásokkal és hatalmas ostorommal nagy nehezen meg is állítottam. A szegény ebek maguk is sokkal inkább el voltak fáradva, hogysem az engedelmeskedés nagyon nehezökre esett volna s így csakhamar pórázra fűzve, lelóggó fővel követtek. Puskámat, minthogy az eső ezalatt megindult s nem is véltem, hogy szükségem lenne rá többé, nagy nemez tokjába dugtam. — Alig száz lépéssel tovább már ismét megláttam fektében az őzet; fejét nem nyújtotta le , csak vállára fektette, mintha e helyzetben pihenni akarna. Lassan közeledtem hozzá, de ki írja le álmélkodásomat, midőn közeledtemet látva, egyszer csak csülökre kap s tántorgó baktatását megint folytatja. Most azonban szerencsémre ebeim hátam mögött álltak, a póráz azonnal megnyílt s az őz is csakhamar s pedig most már igazán kiadta páráját. Ezután oda mentem s másik oldalára fordítottam , lövésemet keresendő. Két göbecs a jobb oldalába fúródott, golyóm ugyan csupán alhasát érte, de őznek ez is több lehetett volna az elégnél. Mai napig sem értem , hogy bírt ennyi vérvesztés és ennyi seb után még felkelni s tovább is menni. Ezen első zsákmányom gyönyörű bak volt, egészen fekete tülkökkel s szépsége, erős, izmos alkata egyaránt meglepett. A második esetben a lövések körülbelől szintollyanok voltak, mint az imént elmondottban : két golyó fúrta az őz testét keresztül s ebeim mégis csak tíz perczig tartó üldözés után tudták utóiérni. Ez alkalommal pedig a fegyver, mellyet használtam, a legkitűnőbb 12-ős öblű angol gyártmány volt. Az őzvadászatot e vidéken különfélekép gyakorolják, leginkább azonban — mert e neme legkevesebb bajjal jár — lóháton, ebek nélkül. Ha elég hajtót tudnak összecsőditeni, akkor rendes hajtásokkal, ha így nem, úgy ebekkel vadászszák; melly két neme azonban az őzvadászatnak azért nem igen szokásos, mert egy részt nagyon kevesen vannak, kik a kellő számú hajtókat ki tudnák állítani s más részt még kevesebben bírnak rendezett ebfalkával. Az ebek a Kaukazusban nem csak igen gyérek s így drágák, de élelmezésük és gondjuk viselése is nagyon sok bajjal jár, ezenkívül, s pedig majd nem minden vadászatnál, még a vaddisznók is iszonyatos pusztításokat visznek köztük véghez, annyira, hogy nagy szakkedvelőnek s egyátalán gazdag embernek kell lennie, a ki itt jókarban álló ebfalkát fentartani képes. Van az őzvadászatnak még egy neme , midőn t. i. a vidéket felgyújtják, de ez nem vadászat, hanem inkább aljas és Szt. Hubert fiaihoz nem illő mészárlás, mellyröl csakis azért szólok , hogy ebből is kitessék , minő segédeszközökre vetemedik némelly ember, csakhogy haszonvágyát s kapzsiságát kielégítse. 2*