Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-10 / 13. szám

207 kott ásakozni, de a franczia vadászok ezt tagadják, s legfölebb azt mondják lehetőnek, hogy tengeri nyulak által ásott padlanokba menekül néha a veres fogoly, mit a beásakozással összetéveszteni nem szabad. Valóbb ennél az, mit Buffon a tenyésztéssel járó bajokról mond; a tojás kiköltése sokkal több gondot és ovatosságot igényel, mint a szürke foglyoké, s ha sikerül is a kiköltés s az első felnevelés, a fáradságot ritkán hálálják meg. Mihelyt szabad lábra állítva szárnyra kelhetnek, elébb utóbb elhagyják a vidéket. Angliában néhány év előtt erősen kezdték tenyészteni, de ma már többnyire mindenütt kiveszett; Francziaországban is csak a koronái fáczánosokban, Vincennes, Compiégne, Fontainebleau parkjaiban sikerült nagy költséggel és fáradsággal tenyészete, s ott is a felnevelteknek évenként elmegy fele része; bár síppal híva, fáczánok módjára, naponként kétszer etetik. A szürke fogoly Európaszerte el van terjedve, s bár közönségesebb, mint a veres vagy a szirtfogoly, de vadászata kellemesebb és könnyebb, mint ezeké. Ep ezeknél az okoknál fogva a legkedvesebb szárnyasok egyike lévén, sokan nagy gondot fordítanak e különben is szapora madár tenyésztésének előmozdítására. — Százezerekre megy a fogolytojások száma, mellyek a vaddús Csehországból Európa különböző részeibe évenként kivitetnek. Francziaország több vidékén, hol mesterséges takarmányt termelnek, szokásban van a fogolytojásokat a kaszálás előtt mind összeszedni és tyúkkal kiköltetni. A szürke fogoly tojásainak kiköltetése s a csirkék felnevelése sokkal könnyebb és háladatosabb, mint a veres és szirtfoglyoké, vagy a fáczánoké. Egy tyúk kikelthet huszonnégy tojást, s ugyanannyi csirkét vezethet : e porontyok a mostoha anyát ép ugy követik, mint ha saját édes anyjuk volna, mindaddig, míg elég erősekké válnak a gondviselés nélkülözésére — s különös az, hogy még azután is rögtön össze futnak és összebújnak, mihelyt valamely tyúk kodácsolását hallják. Az igy nevelt foglyok erösebbek s kevéshbé vannak betegségeknek kitéve, mint a vadan felnőttek; mindamellett azonban kicsi korukban sok gondot igényelnek, s bár mit mondjon Buffon, ki azt állítja, hogy hangyatojásra nincs szükségük, s hogy kenyérmorzsával és vagdalt kemény tojással is táplálhatok : a tapasztalás még is arra tanit, hogy a hangyatojást ép oly kevéssé nélkülözhetik, mint a veres foglyok vagy a fáczánok; mielőtt azonban elszóratnék számukra ezen eledel, tanácsos azt meleg kemenczéhe tenni, hogy kivesszenek közüle a hangyák, mellyek a fiatal porontyoknak inkább kárukra, mint hasznukra válnának. A kicsinyek sárga lábbal bújnak ki a tojásból; e szin később szennyes fejérré és szürkévé változik, a tollazat tarkulásával barnává lesz, s minél idősb a fogoly, lába annál sötétebb, feketébb ; ez a legbiztosabb jel, mellyel a fiatal fogoly az öregtől megkülönböztethető — s az első szárnytoll, melly a porontynál hegyes, az öregnél pedig már ki van kerekedve. Három negyedfél hónapos korában kezd vörnyegesedni az á kis veres pont, melly a szemhéj fölött a szem és a fül közt látható, s melly a kakason erősebb, mint a jérczén. E korában sok csirke vesz el; de ha e válságos időpontot átéli, veszélyen túl van — s a háziasan neveltteknek ekkor szokták megadni az áhitott szabadságot,