Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-05-10 / 13. szám

205 Európa déli részeiben a veres fogoly (tetrao rufus) és a nagy veres fogoly vagy szirtfogoly (perdix graeca, la bartavelle) — Skótziában pedig a skót fogoly (perdix scotia, grouse) bőven tenyészik. Buffon még négy fajt különböztet meg: a szürkefehér is, mint maga is mondja, csak válfaja a szürke és a veres fogolynak, ép ugy, mint a fehér vagy tarka fáczán is csak a közönséges fáczán válfaját képezi; a másik kettőre nézve pedig, mellyeket a nagy természetbúvár külön fajok gyanánt állit fel, a hegyi fogoly alkalmasint a grouse lesz, a kis szürke fogoly pedig az a madár, melyet a franciák roquette-nek neveznek, s melly a közönséges szürke fogolytól nem csak kisebb alkata-, hanem az által is különbözik, hogy tollazata vörhenyesebb, lábai sötétsárgák, s hogy folytonos vándorlásban lévén, egy helyen csak rövid ideig tartózkodik. Francziaország déli részeiben néha-néha lőnek egyet ; León Bertrand említi, hogy nyolcz év előtt Burgundiában pohánkaföldön tett egyre szert, de többet soha nem is látott. Ezenkívül van még prairie-fogoly, mellyröl Grantley Berkeley tesz említést észak-amerikai vadászutazásában s meghonosításával Angliában már kísérletek is történtek ; s végül a pusztai fogoly (Pterocles, arabúi: Khata), mellyet Brehm Aladár irt le „Das Leben der Vögel" czimü munkában (1. a Vadászlap 1862. évi folyamának 428-dik lapját), hol azt is mondja, hogy e pusztai foglyok Afrika sivatagairól déli és közép Spanyolországba is átvándorolnak, hol még egy — úgynevezett homokfogoly (Pterocles arenarius) is el van terjedve. Duhousset úr szerint Persiában fekete fogoly tenyészik. Az Európában elterjedt négy faj közt legritkább a szirt fogoly, s leginkább csak Francziaország déli részeiben és Spanyolországban található. Harmadával nagyobb a veres fogolynél, mellyhez külsőleg és szokásainál fogva is hasonlít, jelesül ép ugy ágra száll, mint a veres, csakhogy ennél még vadabb és ovatosabb. — Sziklás, erdős, szakadékos helyeken tenyészik; minél ridegebb, elhagyottabb, kopárabb a táj, annál valóbbszinü a vadászat sikere. — Katangkórók és borókabokrok, nagy erdők melletti parlag földek, hol csak helyenként vagy egy-egy tövisbokor : kedvencz rejtjei a szirtfogolynak. Természeténél fogva lusta lévén és nehézkes, sokáig tipegve fut, mielőtt szárnyra kelne. Hajtó vadászaton sokszor egész falka jő a vadász lábai elé, feltéve hogy ez jól elrejtőzve s mozdulatlan áll, mert a szirtfogoly látérzéke még a veresénél is élesebb s legkisebb mozzanatra gyanút fog. Septemberben, sőt ha szép az idő, egész october végéig közel bevárja a kereső vizslát; ritkán kel falkástúl mint a szürke, hanem többnyire egyenként, s ha a himet és a tojót, vagy is a két öreget lelőni sikerül, kissé jó lövő biztosithatja magának a többit. A siketfajd és a fáczán után e madár kezdi röptét legnagyobb zajjal, mely még a gyakorlott vadászt is meglepi, szinte megdöbbenti. Sok esetben ennek köszöni menekülését. Eleinte nehézkes lassú röpte — néhány lábnyira emelkedvén fel egyszerre sebessé válik; nyílegyenesen repül tova, s ha mind a két csővel elhibázta, elbucsúzhatik tőle a vadász, mert hegyen erdőn túl messze bocsátkozik le valahol. A szirtfogoly, ép ugy mint a veres és a szürke, február havában párosodik, de csak májusban — sőt hosszú tél után csak juniusban kezd tojni. Rendesen 8—16-ot