Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-30 / 12. szám

194 se kényszerülsz a puskát azért, hogy magadat és másokat tőle biztosságban tudd, vadászat előtt vagy után elsütni, soha se fogod a töltést czéltalan vagy pajzán lövésekre pazarolni. Tehát ezen utolsó kifogás is elesik. Okrutszky Aurél. A párisi lóversenyek. A longchampsi versenyek elseje april 12-én fényes sikerrel ment végbe. Hat versenyszakra kilenczvennégy ló volt bejelentve s ezek közül negyvenkilencz jelent meg az induló pontnál. Az állványok jövedelme 80,000 frankot tett. E néhány vonás eléggé tanúsítja a versenyek élénkségét. Nagyobb ellentétet, mint a milyen Vincennes és Longchamps között — mind a helyiséget, mind pedig a néző közönséget illetőleg fenn áll, képzelni sem lehet. Az elébbi gyepen, bár az aristocratia is megjelent, a nép volt látható a roppant tömeg fenségében; míg ellenben Longchamps gyepén a parfüm de bonne, société volt elterjedve s olly elegantia, ízlés és finom coquCerie ömlött el az egész jeleneten, mi e gyepet a maga nemében egyetlenné s haso?\ thatlanná teszi. Továbbá Vincennesben szellős sík terül el előttünk a láthatár távoli széléig, melly épen népgyülésekre van teremtve : míg Longchampsot a természet és művészet egyaránt az előkelő világ találkozó helyévé alkotta. Még a hidegvérű angolok is, kiket pedig a versenytéren leginkább csak a ló és a fogadás érdekel, nem tagadhatták meg bámulatukat a gyönyörű környezet iránt, mellyet itt Mont Valérien, St. Cloud, Meudon, Bellevue magaslatai s a boulognei erdő zöldülő lombjai képeznek. A bársonyzöld versenytéren együtt volt látható a párisi gazdag és elegáns világ, s bele vegyülve a sok idegen egész Európából, sőt a világ minden részéből. — Illy gyülekezet hatását inkább csak 'képzelni lehet mint leirni; a szép idő kedvezése s a császár és császárné megjelenése e hatást még jobban emelte. A versenytér közepén volt ugyan vegyes társaság, melly fogatainak és öltözékének túlságosan kirívó fényével tünt fel; de az állványokon rend és decorum uralkodott. A longchampsi versenyek alkalmával szokásos az, hogy az úrhölgyek a tribuneekről a részvényesek zárt körébe jönnek le s itt sétálva, vagy oda hozott székeken ülve, társalognak s látogatásokat fogadnak el, ép ugy mint opera alatt páholyukban. Ez a képnek élénk és kedves tarkaságot kölcsönöz s a zártkör gyepét nyílt zöld teremmé teszi. A sport író szólhat a lovak szőréről és a lovarok színeiről; de merőben képtelen egy Persigny grófné, Morny vagy Sagan berezegné s száz más előkelő hölgy öltözékéről irni, kik mind azzal a feltett szándékkal jönnek ki e versenyre, hogy túltesznek egymáson. Feltűnt a többek közt Ratazzi és ifjú neje Solmes herczegnő, a Bonaparte család tagja. A fogatok közt kétségkívül legfényesebb volt Marquis d'Aguado fogata; bajos volna ennél szebb négy lovat összefogni; mondják hogy a walesi herczeg 80,000 frankot, később pedig egy párisi gazdag olasz 100,000 frankot kínált érte s a tulajdonos nem adta. Legközelebb állt ebez herczeg Morny négy világos peje á la Dau~ mént. Volt aztán tömérdek négyes fogat, fulajtárral vagy bakról hajtva, s elláthatlan özöne mindenféle jármüveknek. Párisi versenyekről szólva — az illy külsőségek szokottnál bővebb megemlítését s az egész képnek átalános vonásokban vázlását helyén hisszük lenni, a mennyiben a franczia és az angol versenyek közt ép annyi a különbség, mint a divatmulat-