Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-30 / 12. szám

188 a morthemeri erdő egy árkában fogták el a kutyák, miután ezeket párszor visszaverte , la Besge és de Roux urak pedig rá visszavezették. A fogáshoz egyszerre érkezett kilencz kutya közül épen kilencz volt franczia. Herczeg Beaufort, ki vidáman vette a dolgot, s tökéletes vadászként mindig a vadászat első sorában ment, ép abban a perezben ért a fogáshoz, mídön de la Besge úr, lováról leszálltán, nyakánál fogva tartott egy jól kinőtt farkasdot, mellyet a vad és a kutyák közötti makacs küzdés közepette ragadott meg. A herczeget kisérö néhány angol kutya ekkor teljes határozottsággal rohanta meg a farkast, s ezt széttépniük megengedtetett. Ez jó leczke és gyakorlat volt reájok nézve s bizonyosan hasznukra is fog válni. A badmintoni hires falka aristocraticus orrának eddig büdös volt a farkas szimatja,de most közelről ismerkedvén meg vele,nem fogja talán megvetni többé. April 13-án ismét vadásztak, de minden siker nélkül. A verriéresi erdőben két farkaskutya által felvert farkas azonnal gyors ügetéssel ment tova s lehetlen volt a kutyákat közelébe hozni. A szétoszlott vadászok april 15 ére tűztek ki uj találkozót. Az eddigi kísérletek sikertelenségéből mi következtetés vonható az angol rókakopókra? Az, hogy e kopók jók, pompásak s hogy idővel és más vadászati körülmények közt ép oly jól le fogják fiilelni a farkasdot, mint a poitoui kutyák; de ehez előleges idomitás és gyakorlat szükséges oly mesterek vezetése alatt, minők Maichin és de la Besge urak, kis körű vadászatokban, nem pedig roppant zűrzavar közepette, melyben mindenki összevissza, rend nélkül, jó szerencsére vágtat ide s tova, hol a szimatot eltiporják, a kutyákon átlovagolnak, mig e meglepett és megriasztott állatok végre nem tudják, mit kívánnak tőlük s lehúzott farkkal gyülekeznek az ostorászok lovai körül. A herczeg belátja és bevallja, hogy túlbecsülte falkája tehetségeit s maga is kétli már, hogy kopói — ha farkasdra idővel rá is mennek, öreg farkassal (mellyel a poitoui kutyák sem tudnak elbánni)[fognak-e boldogulhatni ? azonban ép oly kitartó lévén mint ildomos, erélyesen ragaszkodik a megkezdett tanulmányhoz s ezt sikerrel befejezni iparkodik. E vadászatok alatt, egy közbeeső üreä napon, april 9-én herczeg Beauftwt meglátogatta de la Besge vicomteot persaci kastélyában, hol ez vendégét és vendégeit nagyszerű vadászreggelivel várta. A „Journal des Chasseurs" szerkesztője nagy súlyt helyez arra, hogy ő is a vendégek közt volt; elmondja, hogy a vadászreggelit a világ legjobb boraival mosták le, hogy a herczeg jó izüen evett, sokat és szellemdúsan társalgott, megnézte az istállókat s ezekben az övéihez képest szerény lovakat, megtekinté az ebólakat s jelen volt egy hajtáson, mellyet a házi ur kutyái egy vonczalék (drag) szimatján tettek a kastély alatti mély völgyben. A herczeg pontosan számitotta chronometerén a kutyák haladásának időtartamát s megelégedését egy jól hangozott „oh!"-hal nyilvánitá. A Lefaucheux fegyver. Avatatlan vadászok ellenségei e fegyvernek, s van elég birtokosa, ki vele bánni nem tudván, félre dobja s a kupacsos fegyvernek ad elsőséget. Pedig alig képzelhető