Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-30 / 12. szám

185 Herezeg Beaufort Poitouban. A sportvilágban rég ütött valami nagyobb zajt mint az a bír, hogy Anglia leggazdagabb s legelőkelőbb aristocratáinak egyike : herezeg Beaufort, Francziaországba jő, farkast zaklatni rókakopókkal. E hírnek legferdébb és legzöldebb variansaitól tarkálltak a lapok, leginkább a francziák; mindenik lap valami újat, valami eredetit akart hozni, a dolgot mindenik jobban akarta tudni a másiknál — s így keletkezett aztán a tömérdek képtelenség, mellyel egész könyvet tölthetne meg egy műkedvelő.— Például csak a „Journal de la Vienne" hírét idézzük: „Herezeg Beaufort e napokban utazott át Párison Poitou felé, kétszáz kutyából álló falkával, 180 lóval s olly szándékkal, hogy e vidéken végkép kiirtsa a farkasokat, mellyek itt a juhászok és magánosan lakó gazdák marháit folyton ragadozzák. E peerröl elmondhatni, hogy valóságos üzleti sporisman. Egy millió font évi jövedelmet öröklött azon feltétel alatt, hogy három falka kutyát tartani, s hetenként hatszor vadászni legyen köteles. — Egy más pont arra kötelezi, hogy jövedelméből 250,000 fontot évenként vadászintézményekre fordítani tartozzék. — Oldalági rokonai folyvást ellenőrködnek, megtartja-e a végrendelet pontjait. Illy nemes különezségek csak Angliában találhatók." Uly vad állítások pedig talán csak franczia lapokban fordulhatnak elő s ezek megezáfolására most a „Journal des Chasseurs" szerkesztője M. Charles Godde, ki a poitoui vadászatokon maga is jelen volt, s így hiteles kútfő : a következőket közli. M. Auguy, farkasvadászati főnök (lieutenant de louveterie), tudván, hogy a herezeg évenként bizonyos számú kutyát és kölyket mustrál ki falkájából csupán azért, mert e kutyák nem felelnek meg egészen a falkanagy által kívánt jellegigényeknek : azt gondolta, nem volna rosz ezen egész Angliában legjobbnak tartott falka néhány ivadékára szert tehetni s egyenesen magának a berezegnek írt, kérvén öt, hogy adjon el neki kutyáiból. A herezeg, rangjához illöleg azt felelte, hogy ö nem árúi kutyákat, de szívesen ajándékoz egy párt vadászbajtársának. Egyszersmind kérdéseket intézett Auguy-hez a hevélyes farkasvadászatok iránt és sajnálkozását fejezteid, hogy ö maga a sport e nemét Angliában nem élvezheti. M. Auguy a poitoui vadászok nevében azt válaszolta, hogy a berezeg — ha átjönni s falkájával farkasra vadászni szíveskedik — az egész vidéknek örömmel látott és ünnepelt vendége lesz. A berezeg, előleges tudakozódások s az elhelyezkedés iránt tett intézkedések után, szívélyes egyszerűséggel fogadta el a meghívást, és M. Chabot (nem berezeg Rohan-Chabot, mint több hírlap irta, hanem egyszerűen Chabot úr) ajánlatát, ki Nieul-d'Espoirban lévő csinos vadászkastélyát egészen a berezeg rendelkezésére adta. A herezeg tehát ezen elegáns kastély öt szobáját lakja fiával Worcester marquis-val, míg a többit Mr. Rüssel a lord miniszter rokona, Graham és Wyndham testörkapitanyok, M. Auguy és gróf Roger de ChezelLes lakják. A vadászlakhoz közeli istállókban és ebólakban a lovak és kopók vannak elhelyezve. — Tizenhat vadászié és húsz pár rókakopó Clarke falkár felügyelete alatt, három ostorásszal. Lovak és ebek a legjobb conditióban érkeztek a poitiersi vasút12*