Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-04-10 / 10. szám

volt nevezve, most a pesti gyepen 17, a bécsin 12 a bejelentett lovak száma: a pesti második császárdíjra 19, a nemzeti díjra 21 van nevezve s ha ezek közül több vissza is fog vonatni, még mindig szép mezőnyök indulnak s teszik érdekessé a küzdést. A bejelentett lovak közt igen nagy a három évesek száma, mellyek nagyobb része ez idén fut először. Ezek sorsa mindjárt a bécsi első megnyitó versenyben s az elegyversenyben fog eldőlni, miután ezekben mindjárt 13 teendi le a próbatétet. Az Angliából hozott lovak közt, minők Diamond Eye, King of Kars, Princess Louisa, Richard , Brahmin, Carlysle, Witchcraft sat. King of Kars és Richard között hihetőleg nem egy kemény küzdést fogunk látni; ez utóbbi mint két éves hatszor futott Angliában és négyszer — többnyire könnyen — nyert. Gróf Károlyi István tétversenyében tiz jeles lovat olvasunk, közöttük Császárdijak nyerteseit és e díj tavali nyertesének nevét is, melyről idomárja azt állítja, hogy tavali sz.-fehérvári megsántulását nem csak egészen kiheverte, hanem jobb mint tavai illyenkor volt. Vederemo. A többi díjakra is szokottnál nagyobb mezőnyök vannak beírva, annyira hogy a pesti gyepen martius 31-éig bejelentett lovak száma 95 (eddig legnagyobb szám 72 volt), a bécsi gyepen pedig 66 ló van nevezve s közöttük csak 9 ollyan, melly egyszersmind Pesten is meg ne jelenne. — Sir Tatton Sykes, Anglia legidősb baronetje s e század legjelesebb sportsmeneinek egyike, múlt martius 21-én 91 éves korában olly csendesen és nyugodtan balt meg, hogy a körüle lévők alig tudták meghatározni a perczet, melyben a lélek elreppent földi hüvelyéből. Eletirását vagy inkább jellemrajzát lapjaink 1861. évi folyamának 23-ik száma közölte. Ménese ez idő szerint a legnagyobb egész Angliában s 300-nál több kanczát, mént és csikót számlál. Szenvedélyes lovas és vadász, de még szenvedélyesebb gazda és tenyésztő volt, minek tanúságáúl Angliaszerte beszélik azt a fiatalkori tettét, hogy tiz darab leicesteri kost és juhot, melyeket Lincolnban törzsül vett, Bartonba jó háromnapi járó földre maga hajtotta haza. Gazdag ember létére egyszerűen és mindig falun élt s nagy ritkán ment Londonba, mindig lóháton. Ötven éves korában nősült s két fiú és hat leány származott késő házasságából. Kitűnő férj, családapa s a legszeretetreméltóbb házi úr volt az elhúnyt. Főuraink egyike, ki őt a múlt nyáron Sledmereben meglátogatta, a vele töltött kellemes nap emlékeül a „Hazai vadászatok" album franczia kiadását küldötte meg neki, de a martius közepén útnak indított emlék őt már hihetőleg halálos ágyán találta. — Bombonnel két oroszlyána. Bombonnel múlt martius 7-éröl Batnából ezeket irja a „Journal des Chasseurs"-nek : — „Ötvenhárom éjet töltöttem lesben Chassaingel, a hegyeknek hol egy hol más pontján, küzdve a nyomor, fáradság és nélkülözés minden nemével, néha mosdani való vizünk se volt s több izben az ejtett oroszlyán búsára szorúltunk. De azért ernyedetlenül nyomoztuk öt oroszlyánunkat, melyek folyvást és kétségbeejtőleg változtatták helyüket e párzási idényben. Részemről minden bizalmamat Chassaingben vetettem s nem is csalatkoztam benne. Martius 4-én az oroszlyántanyák közelében egy gyalogfenyő mellé vonultam meg, mig Chassaing tőlem egy fél mértföldnyire foglalt állást. Hat órakor iszonyú ordítozást hallottam s nyolcz és kilencz óra közt egy oroszlyán rohanta meg a lovat, mely tőlem négy ölnyire csalfalatúl volt kikötve. A hold kissé homályosan világított, de azért lehető