Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-20 / 8. szám

124 kafferrel találkoztam, ki értesített hogy John eltörte a karját s a szekerekhez érve a dolgot fájdalom nagyon is igaznak találtam! 0 az eseményt így beszélte el: Lovát közelébb sarkalta, hogy a zsirafra lőhessen, s midőn egészen előre volt hajolva, a ló megugrott, ö leesett s hallá hogy balkarában a csont elpattant, mint egy gyfítacs." Szerencsére Schmarcz és Kleinboy ott voltak, karját öszszeilleszték , cserepcsikbe tették és békötözték ; mire oda értem, már kávéját szürcsölé. — A cserepcsikot egy könyvtáblájából s a theás szerencze fedeléből késziték. A délafrikai vadászat egyik főága a struczvadászat, különösen e madár értékes fóliáért; de nagyon bajos hozzá jutni, mert félénkek, szemesek és gyorsak. —Hősünk is vett üldözőbe egyet, de megkeríteni nem tudta. „Tegnap egy strucz rászedett; egy kiszáradt folyó fényes fövenyén a forró napsugarakat kiállani igen sok volt nekem s bár megközelitheték egyet, de tudtam hogy elszalasztom , szemem borzasztóan fájt, csaknem elpusztultam s annyira el voltam gyengülve, mintha szélütés ért volna, természetesen el is szalasztottam a vadat. — Az afrikai vadásznak sokat kell kiállani, ha t. i. sikeresen akár vadászni. Tegnap délután két órakor reggeliztem egy nyers talót (talo, gyökérgumó) hasonlít ez a burgonyához , de puha, édes, és leves. — S igen jó iiditő vizet ittam egy teve beléből, mellyböl inni ugyan kellemetlen s nagy ügyességet igényel, de a legjobb ital a mit találhatni s bármilly forrón süt a nap , ez az ital hives és jó ; mig más viz olly forró, mint a parázs. Szekerem körül csodálatos dolgok halmaza fekszik : mindennemű fejek és szarvak, oroszlyán és farkasbőrök, strucztojások, sakál-és vadmacska irhák, láma, szarvas, dámvad és vizilószarvak és fülek, nagy sódarabok, szárított hús, szijak, nyakszorítók, vadászkések, fajdtyúk, récze, lúd, fáczán, fogoly s mindenféle toll, számtalan tengeri nyúlbőr, fazekak, üstök, kutyaétel, bival és kis elefánt bőr — mindezeken végig tekintve, illy chaoszt soha se láttam. Személyes kalandokon kivül Baldwin úr könyve természet, föld- és néprajzi tekintetben is sok érdekes adatot tartalmaz, különösen azonban vadászembert érdeklő dolgokat. A vállalkozó gazdagon van jutalmazva, ha átolvassa miként kell fel- « fogadni a kaffereket, szekereket és fogatokat. A kafferek közti élet egyébiránt nem nehéz. Ugy tetszik nagy étüek, de általában véve hü szolgák, ha bánni tudnak velök. Félénkek s válságos perczekben elszaladnak és magadra hagynak. De másfelől a forró égövi nap legnagyobb hevében is béketűréssel viszik podgyászodat s megelégesznek a lőtt vad ollyan részeivel, miktől európai gyomor undorral fordul el. Beszél valami „botakos" nevü népről; ezek ijesztőképüek s nem csoda , mert szokásuk négy felső fogukat kitörni s az alsók közt réseket fürészelni s valami csúnyább e nyomorúltaknál alig képzelhető. Ez eltorzítás okául azt adják, hogy vágynak az ökörhöz hasonlítani , mint a melly állat előttük nagy tiszteletben áll. „Hallottam — irja — hogy a szelid barmokat nagyon szeretik s irtóznak ollyannak látszani mint a teve vagy zebra." Ja, a hottentot kisaszszony, európai izlés szerint nem igen szép lehetett, szerző így irja le : „Ja, pharao fajbeli sovány nő; szokatlanul nagy és erős mint egy darabont; a lehető legkisebb disznószem, orra nincs, de van két roppant orrlyuka , arczcsontjai nagyok, arczabeesett, szája széles, ajkai