Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-20 / 8. szám

119 ni kezdék egy halomra, melly tanyám közelében volt s uralkodni látszott az egész környéken; s mikor tetejére értem , láttam hogy csakugyan igazam volt. E halom körül volt véve mély szakadékokkal s ezekből nem kevesbé mély árkok ágaztak szét. Mint egy óra múlva, a nap is segitvén, láthattam az őzek hazatérését s csak az volt bajos, hogy alig tudtam megtartani azon helyek emlékét, a hová megvonúltak. Nem sokára a természet ébredni kezdett; az első hang, mit hallék, pitypalaty volt, úgy látszik e kis madár soha se nyugszik , csaknem egész nap és éjen át szól, s temérdek van ; a fürj után a haris kelt fel a szakadék fenekén, aztán a fogoly egész családjával húsz lépésre jött előmbe, kotyogván mint a tyúk s felborzalván tollait, ha a hím kicsinyeihez közelitett. Napfelköltekor tizenhét őzet láttam legelve s aggálytalanéi közelítve a körültem fekvő szakadékokhoz. Hat ott is maradt, a többiek egy magas hegygerincz megett tűntek el, mellyen tul megint egy bokrokkal benőtt szakadék terült. — Miután mind egy oldalról jöttek, én ez oldalról intéztem hadjáratomat. Ez azonban nem a legokosabb terv volt, miután igen eltávolított viszszatérö utamtól s nem hagyott időt a Wladimirooscajoba juthatásra. De mellyik vadász gondol a később eshetőségekre, midőn a vadat maga előtt látja? Mindig tovább megy, üldözi zsákmányát; ez öt gyönyörködteti s mindig magával ragadja. Midőn a nap elég fenn volt s helyem elhagyhatám a nélkül, hogy az őzeket felvertem , leszállottam a halomról s viszszatértem lovaimhoz. A jó Jarasoff már mindent elkészített a reggelihez , tüzet csinált , hogy vizet forraljon theához. Minő gyönyör hajnalban szabad ég alatt theázni és szivarozni , kivált nyolcz órai nélkülözés után! Elvem, éjszaka soha se szivarozni mikor vadászaton vagyok, de aztán nagyon szeretem élvezni reggel, mikor a tűzgyújtás már nem veszélyes. A falatozás elég hoszszú volt, négy hoszszú órát kelle eltölteni, mielőtt a vadászatra indúlhatánk; hogy töltsük ez időt? Szerencsére a derék Jarasoff ott vala ; és Jarasoff vadász ember volt, ki mindig feltalálja magát. Mielőtt egyébre gondolna , elrakolta a mi az életből maradt, újra megnyergelé a lovakat s mindent készen tarta az indulásra; a/.tán nyergéből hálót vont elő, körülbelöl lepedő nagyságú lehetett s miután helyet keresett, hol a fü nem volt letapodva, kiterité a gyepre s kért hogy én is feküdjem melléje. Semmi sem kelle több, hogy pár órát mulatságosan töltsünk a kaukázusi pusztákban; elkezdtünk ugyan is fiirjészni, mert madarak nyüzsögtek körültünk s néhány lépésre azon helytől, hol fogdosni akartuk, vidáman szóltak. Hogy a fogás sikerüljön , a vadásznak el kell magát látnia kis sippal, melly ollyan forma hangot ad, mint a nőstyén pitypalatty. A mint a sip szól, a himek min. den fel öl viszszafelelnek s a csalfa légyottra szaladnak. Mikor aztán a vadász észreveszi , hogy a him a háló alatt van , fektéből felkél s a megijedt és a hálóban vergődő himet elevenen megfogja. Ahoz értő vadász jó sippal harminczat is foghat—helyét ollykor változtatva s minthogy csak a himet fogja meg, nem pusztitja a vadat. Ha szinte megvetem is az illynemü vadászatot, mint nem eléggé komolyat, időtöltésül szívesen fogadám, annyival inkább, mert én a kezelést egészen Jarasoffra