Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-20 / 8. szám

116 De hogy juthassak biztos vezető nélkül a vadgazdag vidékekre ? Hogy érhessek czélt én, ki csak nem rég jöttem, ki még itt ismeretlen vagyok? S váljon nem éltemet teszem-e koczkára a távoli ismeretlen tájakon? A Kaukazusban elfogatni valami olly gonosz dolog, hogy fiatal ember, kinek még nem volt alkalma azzal megismerkedni, nagyon fél magát e veszélynek kitenni. Ha megsebesitnek, sőt ha megölnek, senkinek semmi szava az ellen, legalább védted — magad; ezeknek az átkozott tolvajoknak azonban eszökbe sem jut, hogy megöljenek ha egyedül találnak — jól tudják mennyi hasznuk leend szabadságodból s e véletlen előnyt soha se szokták elszalasztani. S pedig éjnek idején, mikor egész hoszszú napi vadászat után fáradságtól kimerülve, ellankadva, csaknem elaluva ér haza az ember — olly könnyű a meglepetés ! E kevéssé megnyugtató gondolatok rohantak át agyamon; s hiába vártam egy jó eszmét s hiába tekinték kedvencz lovaimra, mellyeket mindig szemelőtt szoktam tartani s okos nézéseiktől hiába kértem tanácsot. Lovamnakkarbunkulusként ragyogó, kiálló fekete szemeiről a tegnap lőtt őzre pillanték, melly ott csüggött egy erős ágon; de mit lehetne kiolvasni egy élettől fosztott állat kihalt szemeiből, ha nem a legkomorabb s a legbátortalanitóbb eszméket. Unalmamban és rosz kedvemben végre nagyot sóhajtva a kapu felé mentem, hogy lássam torkos réczéim miként nyeldesik a sáskák ezreit, mellyek az nap hullottak e vidékre. Hirtelen énekhang üté meg füleim s rögtön eszembe jutott, hogy az éneklésnek azon század kozáktól kell jőni, melly a helyőrség szaporítására jött; s nem is csalódtam : az új sorezredbeli kozákok daloltak, a mint a városba értek , — főnökük, egy zászlótartó s mintegy tizenkét altiszt vezetése alatt. A tiszt rég ismerősöm volt; egy pár ugratással kapum elé lovagolt. De a kozák nem úgy száll le lováról mint más egyszerű halandó. — Ot perczig ugratja, forgatja s tánczoltatja lovát, míg végre elhatározza magát, hogy leszálljon. — Hogyan! kiálta ő — te itthon s illy időben restelkedel ? Mit csinálnak az őzek? De ugyan hol is jár az eszed? Vagy talán nincs már e vidéken ? — Nincs olly sok, mint gondolod, feleltem néki; csak tegnap is sokat fáradtam, mig ezt a kettőt lőhettem — nézd csak. S biztosithatlak hogy nagyon megritkultak. — Ahá! Nem tudod megkeresni! Ma reggel is az 0 p a s n i romjai mellett, mellyet a mint tudod a cserkeszek tavai felgyújtottak, legénységem igen sokat kaszabolt le, jer és nézd meg. Eközben a kozákok lovaikról leszállva, kantáron tárták vagy vezetgeték a téren azokat s én a csapathoz közeledve, tizennégy őzet láttam, mellyek a nyereg mögött csüggöttek. * — Többet is ejtettünk volna báró úr, szólt a főszállásmester, de ön tudja hogy kora reggelazőz nagyon gyors és csak új Tannereinknek*) köszönhetjük, hogy ennyit is lőhettünk. E pillanatban tervem kész volt. *) Tanner , lüttichi carabine , mit nem rég kaptak a sorezredbeli kozákok.