Vadász- és Versenylap 7. évfolyam, 1863

1863-03-10 / 7. szám

105 ges időben a legnyugvó nap ragyogó sugarain, a fákon rezgő gyémántcseppek fénylő csillagain ! Es illy eső hogy ne lenne szíves olvasó!? illy esőnek kell lenni, illy eső lesz! Illy eső után másnap nem ismered meg kerted bokrait, mind felelevenedve mosolyg a fakadó rügy s lépésről lépésre növekszik örömed, ültetvényeidnek életlehellő mozdulatán, szorgalmad jutalmazva s tartós örömed biztositva van ha jól ültettél, ha annak idején nem mulasztád el a munkát, hajó törzsgyökeres növendékeket raktál a földbe. De arról, ki csenderest ültetetett, föl kell tennünk, hogy csak jól porhanyitott földbe s csak jól gyökerezett csemetéket ültetett. Sok felöl felhivatva, hogy a csenderesek formájára, alakítása és alkatrészeire nézve mondanók el véleményünket : ez az oka szives olvasó, hogy hasábokon át untatunk vele, de azon erős meggyőződés, hogy a vadásznak, ki szereti szenvedélyét, szeretnie kell mind azt, mi ahoz tartozik s így szeretnie kell a csenderest: újra felbátorít hogy szóljunk, — inkább választjuk, hogy mondassék el kétszer egy és ugyanaz, mint hogy ez érdekes és kedélyes dologra nézve elmondatlan maradjon bármi csekélység. Azon kérdések, mellyekre ezúttal mintegy interpellátiókra felelni kívánok, ezek : Minő alak adassék a csendereseknek ? Minő fanemek ültettessenek bele? Minő bokrok, minő fü-, gyök- és egyéb növénynemek tenyésztessenek ? Az alakra nézve, az angol kert formát ajánljuk ; öblözetes fordulásokra idomított parthiákkal, kecses kies szabad térecskékkel, bozótos, bokros s mintegy rejtélyes alakzatokban váltakozó modorral. Egy egy csenderesnek vélekedésünk szerint ollyannak kell lennie nagyban, minők angol kertjeinkben az egyes bokorparthiák kicsinyben. Délkeletfelé nyílást óhajtunk , hogy tavasz őszi hives napokon befurakodhassék a nap melegítő sugara; északnyugotról pedig sürü bokorfal fogja fel az onnan jövő hideg szeleket. A belső elosztásban lakályos öblözetek és rejtett kanyargások váltsák föl egymást a tisztásokon által. A szögleteken, nem különben a tisztásokon egyes magas törzsii széles fa legyen, melly őrtoronyként álljon ki e kis oázok fellegéből. Ha lehet—de csak úgy ha lehet—egy kis ivó víz, valamelly csermely, ér, vagy kutacska nem fogna ártani a nyugati oldalon. Az ültetvénynek, magának az egész csenderesnek ajánlatos külseje és csábító kellemes belseje legyen, melly iiditő igéző belülről, s jól essék a szemnek reá tekinteni kívülről. Legyen idoma kecses bájos, mint valódi kertecske , mellyet ellenállhatlanúl megszeressen a jámbor fogolymadár, a félénk nyúl, a könyelmü szalonka stb. Legyen idoma egy egészet képező, bizonyos csínnal és jó alakkal kínálkozó a vadász szemének. IIa nem volnánk teljesen biztosak abban, hogy ép annyi költségbe és fárad-