Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-30 / 3. szám

37 ban meghalt s neve dicsőségét fiának Frigyesnek és három leányának hagyta örökségül. Gróf La Grange Frigyes, bár nagy vagyon ura s személyi előnyökkel is annyira megáldva, hogy Cupidon Déchaîne gyanánt tekintetnék, életét nem pazarolta el — mint rangtársainak nagy része — világi sivár gyönyörök közt, hanem szorgalmas tanulmányozással iparkodott jószágait lehető legjövedelmezőbbé tenni s gyakorlati irányú szellemével csakhamar avatottja lőn a kőszénbányák, csatornák, vaspályák s egyéb rokon nemű vállalatok titkainak. E téren szerzett tapasztalásainak nagy hasznát vette azon viták alkalmával, mellyek a követek kamarájában hasonló tervek kivitele körül folytak. Míg azonban a rángjabelieknek illy jó példát nyújtott, azalatt épen nem maradt tétlen nézője Páris örömeinek s épen nem mondott le ama könynyebbszerü élvekről, mellyek a franczia főváros termeiben honosak. S valóban, mi néhány év előtt gróf D'Orsay és Lord Chesterfield Londonban, az volt gróf La Grange Párisban ; sőt kérdés, valljon uralma még ma is lemenőben van-e ? Mert habár keletkeztek is fiatalabb vetélytársai, kik az öltözék, viselet, divat dolgában hasonló befolyást kivívni iparkodtak, de azért a Bois de Boidogneban hasztalan keresnénk olly ízléses kocsikat s olly jó ítélettel összeállított gyönyörű fogatokat, mint a mellyeken gróf La Grange czímere látható. A művészetnek és szépirodalomnak állandó pártolója és a sokat utazott férfiú teljesen képes az irodalmi kincsek és a mélyebb tanúlmányok kellő méltánylására.— De a zene- és drámavilágnak sincs oka a gróf részéről elhanyagoltatást panaszolni s ő sok tekintetben hasonlítható össze hírneves de szerencsétlen földijével D'Orsay gróffal. Születésétől kezdve sportsman és szenvedélyes vadász levén, szarvaskopó falkája már 1836-ban híres volt normandiai Chateau Dangeu birtokán. E falka tenyészete olly tökéletesen volt kezelve, hogy III. Napoleon trónra léptekor innen szerzett ivadékot, ostorászokat, peczéreket, sőt a falkárnak, a híres Latracenak szolgálatát is igénybe vette. A lóversenyeknek is nagy barátja volt a gróf s a Chantilly gyepen nagy fogadásokat nyert és vesztett: tettleg azonban csak 1856-ban kezdett ezekben részt venni, midőn t. i. M. Anmont halála után ménese eladó lévén, a gróf—Lord George Béniinek modorában — az egészet megvette. E ménes tíz idomítás alatti lóból és tizenhárom mén- és kanczacsikóból állott ; ki volt még kötve, hogy Tom Jennings az idomár is a lovakkal maradjon és sokan ezt tartották a vásárlás legjobb czikkének. Továbbá fenntartotta magának a vevő, hogy az Aumont-féle anyakanczák valamennyi 1857 és 1858-ki csikaira elővételi joggal birjon s kikötötte még azt is, hogy e két év alatt egyetlen Aumontféle ló se futhasson olly versenyben, mellyben a gróf lova fut. Hogy pedig Tom Jennings a vételnek egyik legjobb itemje volt, bizonyítja az eredmény, a mennyiben ö a gróf számára öt franczia Derby közül hármat nyert, Ventre St. Gris, Black Prince és Gabrielle d'Estrées lovaival. — Egyéb győzelmeinek felsorolása több tért foglalna itt el, mint a mennyivel rendelkezhetünk — legyen elég itt annyit említeni, hogy egyetlenegy olly franczia verseny sincs, mellyet gróf La Grange már ne nyert volna. Nyereményei azonban leginkább csak a díj, tét- és bánat összéből áll-