Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-28 / 6. szám

95 t nek nem hisz, egy pillanatra sem téveszti szem elöl s a legkisebb neszre vagy mozgásra rögtön odább áll. Némelly esetben a vadász hason csúszva is elérheti czélját, mi bár harmatos füvön nem a legkellemesb, de annál biztosabb mód, mert a vad bármitől is a mi csúszva közeledik, még ha látja sem fél , sőt volt eset mellyben a szarvas , csak hogy kíváncsiságát kielégítse, egyenesen a lehasalt vadászhoz lépdelt. A másik esetben, ha a vad már indulni akar vagy meg is indúlt, még úgy sem sikerülne azonnali meglopása, ha legelés közben itt-ott meg is állana ; míg ellenben ha forgója a vadász felé esik, ez gyakorta jól fedett állásában várhatja be , míg olly közel jön hozzá, hogy biztosan lőhet. Ha a vad a vadásztól elfordúl, úgy a csapat vezérét tartsa szem előtt, mert ennek mozdulataiból csakhamar kitudandja merre tart a forgó s ha a forgókat ismeri, ki is számíthatja mikor ér majd a csapat ez vagy ama pontra, melly esetben aztán siessen, hogy azon helyet kellő kerülővel bár, de a vadnál mégis előbb elérje s foglaljon ott állást a lesvadászatnál szokásos eljárás szerint. E módot akkor kell leginkább követni, ha bizonyosak vagyunk, hogy a vad az illető erdőkörben egészen otthonos s hogy útközben nem fog semmi ollyassal találkozni , a mi szokott forgójáról elzavarhatná. Erős vaddisznók meglopásánál rendesen kanászó ebeket használnak. Ezek kisebb termetű juhászebek, mellyek csupán vaddisznókra vannak idomítva s nincs egyéb teendőjük, csak hogy a csapát felkeresik s ha vaddisznóra akadnak azt megcsaholják , hogy így a vadásznak róla hírt adjanak. — Nagyobb kanok , kivált azon időben mikor magukban szoktak lenni, fel sem veszik a kanászó eb csaholását s teknőjükben maradnak ; de e csaholástól — bár a vaddisznó élesebb hallással bír bármi más állatnál — a vadász közeledtét nem hallják s így ennek gyakorta sikerül e módon is lövésre szert tennie. Vannak az illy kanászó ebeknek még különös jó tulajdonaik is, melly eket nem az idomítás alatt, hanem csak később szereznek maguknak saját gyakorlataikban. — Ide tartozik mindenek előtt a terelési ügyesség. H. a többi közt egy illyen terelő ebről tesz említést, melylyel több évig vadászott s előle nem egy vadkant sikerült ellőnie. Ha reggeli cserkészés közben — úgymond — a havon vagy harmaton látott csapák után ítélve, valamellyik bozótosban vaddisznót gyanítottam, azonnal hazamentem terelő ebemért s a csapára vezettem őt. Nem sokára hallottam csaholását s ha a hangok onnét, a hol kezdte, nem távoztak, azonnal olly fedett helyet kerestem, a hol kedvező szelem is legyen s láthassak is. Közönségesen egyidei csaholás után elállott ebem a vaddisznótól s nagyot kerülve nyomaim után engem keresett fel ; aztán ismét visszament s a csaholást újra kezdte. — Most azonban azon volt, hogy a vadat teknőjéből ki s maga után én felém csalja, mi csodálatos módon mindannyiszor sikerült is. Egy alkalommal leshelyemből az egész játéknak folyamát láthattam. Valahányszor a kan olly irányba tért, melly ebem tervének meg nem felelt, ez mindannyiszor egyet csípett hátulsó lábain , mire a kan dühödötten fordúlt utána, az eb pedig azonnal az én irányomba térvén, felém csalta mindaddig, míg amaz megúnván az üldö-