Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-28 / 6. szám

93 eleve tudja merre kell keresnie, hanem mert az ismert helyeken minden a mi szokatlan, sokkal előbb szemébe ötlik. Különösen ügyeljen pedig ott, hol, ha például hegylejtőkön halad, vagy ha a sűrűből vigályosra, legelőre vagy szántóföldre lép, új kilátás tárúl szemei elé. Illy helyeken mindig olly óvatosan járjon, mintha vadat látna s azt meg akarná lopni ; ahol akilátás szabadabb, ott álljon meg s a merre csak lát, gondosan vizsgálódjék mielőtt előbbre haladván, a netán ott levő vad őt megpillanthatná. Ha pedig a vad még mielőtt a vadász meglátta volna neszt fog, akkor húzódjék csendesen és lassan vissza s mire olly távolba ér, hol a vadnak ez már fel nem tűnik, rejtődzék valamelly biztos helyre s koholjon itt új tervet az isméti meglopásra. Arra nézve, hogy a vadász előbb meglássa a vadat semmint ez öt, fő tényező az utóbbinak öltözéke. — Minden világos , kirívó szín , főkép fehér és vörös kerülendő, kivéve télen, ha hó van , mikor a fehér felöltő néha jó szolgálatot tehet. Legczélszerübb a világos fakózöld, mákos, barna, vagy a fák törzsének szine. A fénylő öltönyrészek, minő a fénymázos sipkaernyő, valamint a fényesre csiszolt puskacső szintén elvetendők ; nem különben minden a mi bőrből van s mi az ágak verődése alatt zörejt, pufogást okozna, a miatt is a lővadászatnál elkerülhetlen táskát rendesen a felöltő alatt szokás hordani s a hosszú szárú csizmára is a nadrágot bocsátjuk, ha pocséták, ingoványos rétek, csatornák s efélék esvén útunkba, nem járhatnánk czipőben vagy rövidebb szárú lábbeliben. A mint a vadat megpillantjuk, azonnal jól elfödött helyet keressünk magunknak s innét azután minden mozdulatára ügyeljünk, mert ezekből gyakorta vonhatunk következtetést arra nézve, mit teend vadunk a legközelebbi pillanatban, mi annál szükségesebb , mert sokszor ha távozni akar, ezt nyugtalan mozdulataival már eleve elárúlja. S itt kezdődik a tulajdonképeni sakjáték a vaddal, az emberi észnek harcza az állat kiképzettebb érzéki és testi ereje ellen. Sehol e harcz határozottabban elő nem lép , mint a nemes lővadászatnál s a vadászélv erkölcsi alapját képezi, mellyet azonban nem minden vadász ismer, minthogy e nemes élv mai módszerei egészen háttérbe szoríttattak, bár minden vadászat annál ingerlőbb, minél inkább fejlik ki benne e küzdelem ; leginkább pedig ott fejlik ki , hol a vadász nem csupán találomra, hanem egy bizonyos vadra, példáúl valamelly erős szarvasra, őzbakra, fajdra stb. indúl s csupán ennek szánja fáradalmát, mert ekkor nem elég hogy a vad szokását átalán ismerje, hanem saját kiszemelt darabjáét kell mintegy tanulmánya tárgyává tennie, hanem akar minden siker nélkül hegyet völgyet bebarangolni. Sokszor megesik, hogy az illető vadat még sohasem is látta s mégis ki kell tudnia, mellyik sűrűségben szokott az nappal tartózkodni, hol és mikor hagyja el tanyáját, merre tart este a legelő felé, hol tér vissza reggel az erdőbe s hol szokott délben hütözni. Valamelly letört ág, lerágott levél, letiport fűszál, levert harmatcsöpp stb. ezek mind sokat mondó jelek s pedig nem csupán a helyre hol a vad járt, hanem a tartózkodás idejére, útjának irányára s gyorsaságára, sőt még magának az állatnak korára nagyságára s ivarára nézve is. A megítélés biztossága csak hoszszas gyakorlattal s ekkor is a szerint fejlődik,