Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-02-20 / 5. szám
67 érhetett kezével, kisegítette s megmenté életét, de nem felejthette el soha többé azon kifejezést, melly e rémületes és szörnyűbbnek alig képzelhető helyzetben az erdész arczán volt látható. Ezentúl mindig gondja volt rá, hogy hasonló veszély ne érje vendégeit vagy erdészeit. Ezért a zergehajtások alkalmával ovatos volt az időre nézve, és a nehezebb vagy gyakorlatot igénylő járásokat csak edzett hegymászókra bizta. így p. o. a Hetz nevű völgyszoros hajtásában egyedül az erdész személyzet leghiresebb, legelszántabb egyéneinek engedte meg, hogy a félelmetes Ramingstein szaggatott martjában, a hajtóknak itt valóban kitüntető szerepét vihessék. De a vetélkedésnek ezek közt, ő sem szabhatott mindig határt. — Valamint a harczos a csatában, úgy a vadász az akadályok minden nemének leküzdésében keresi dicsvágya kielégíthetését, és a herczeg rendeletei, ha mérsékelték is erdészei vakmerőségét, de az ovatosság korlátai közé nem szorithaták. Azon hosszéi évsorban, mellyen át a herczeg Steyri vadászatait tartá, bár a veszéllyel sokan közelről ösmerkedtek meg, komoly baj mégsem ért nála senkit s csak is az utólsó előtti évben esett meg az, minek eltávolítására annyi gondot szeretett fordíttatni. Az 1860. évi vadászatok alkalmával, egy heves vérű fiatal erdész, ki a hajtásban nem ott ment, hová őt a pontos és lelkiismeretes főerdész rendelte, de hetykeségből s társai tanácsának ellenére a magasok alatt akart átvonúlni, a Gaismauer nevű martról lezuhant és életét veszté. — Az egyetlen szomoritó emlék ez a sok évi vadászatok változatos eseményei közt. Milly sajátságos füződése a körülményeknek ! Ezen ifjú ugyanazon nevet viselte, mellyet a főerdész, kinek életét a herczeg menté meg s kinek akkori arczkifejezése ama hatályos benyomást tevé képzeletére s mellynek emléke, erdészei életének veszélytőli megóvhatását olly szorosan kötötte gondjaihoz! Jelen voltam ama vadászaton, melly után a balsejtelmeket felidéző jelentések jöttek a herczeghez, hogy az ifjú Hubner nem tért vissza a hajtás után. — 0, ki máskor hideg egykedvüségbe szokta rejteni leghevesebb érzéseit s kit akkor már testi bajának súlyosbodása gyötrött, szokatlanúl felindúlt, és ama többször emlegetett reményének, hogy vadászatai minden szomoritó eseménytől meg lesznek óva, meghiúsulását igen nehezen vette. Midőn aztán másnap a balhir valósúlt, a vadászlakot, hol együtt valánk elhagyta. Yadászszenvedélyének ifjú korában már méltó tért talált a Steyri rengetegek közt, és midőn önallóságra s nagy vagyonának birtokába jutott : az akkor kissé elhanyagolt vadásztérnek helyreállítását egész erélyével mozditotta elő. Ezt olly fényes siker követte, hogy e vadásztérhez hasonlót akkor még fejedelmek sem mutathattak fel. — Saját tapasztalásaimból nem szólhatok ugyan , mert a herczeggel csak később lévén szerencsém megősmerkedni, akkor még Steyrba nem jártam, és a vadásztér fénykoráról csak hallomás után Ítélhettem. A herczeg maga akkor a zergevadászatot mint hajtást csekély mértékben vette igénybe s e vadnem elejtésére csupán a novemberi idényt használta fel. De a szarvasvad létszáma a nyilt erdőben valóban mesés lehetett, és minden erről képzelhető fogalmat felül múlhatott; a tulajdonos nem is kiméit se fáradságot se költséget, hogy czélt érhessen, és ez által olly biztos lett a les5*