Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-02-10 / 4. szám

60 vány; míg a másikra száz közül ötven fogja mondani, hogy pompás, szigorún rendszerezett táj; de tán valamennyi beleegyezik majd abba, hogy unalmas, nem kies, nem lakályos ! Egyébiránt ez tisztán izlés dolga sizlés tekintetéből hozzá szólnunk aminő fölösleges olly czéltalan is lenne, miután értekezésünk czélja ezúttal a csenderes, melly épen úgy bele illik egyik mint a másik rendszerbe, azon különbséggel, hogy míg az egyiknek t. i. az angol park rendszernek természetes következése a másikba bele illeszthető, s mert az egyiknek természetes következése a természetnek s a szépészeti fogalmaknak megfelelőleg abba elolvad s kiegészítővé alakitóvá válik, míg a másikban az „allé" rendszerben egyes nyugpontot képezvén, az elsőre emlékeztet sőt az elsőt megkívántatja s önálló külön valami gyanánt tűnik föl, nem kevesbé hasznos, szép és kellemes, de épen kellemes hatása által az izlést az angol parkrendszer felé vonza. Állítsunk tehát csenderest, legyen bár tanyánk már vonalzott fasorokkal vagy az angol park rendszer modorában beültetve, szabályozva; állítsunk csendereseket, ha bár ezer meg ezer, vagy száz meg száz holdakra terjedő birtokunkon kopár elhagyottság honosult meg. Hogy mi hát ezen „csenderes", hogy miből kell — természetesen fogalmunk szerint — annak egybe állítva lenni, arról jövő czikkünkben szólandunk, előre is kijelentjük, hogy ezen csenderesek föladatát teljesen gazda és vadász szempontból ítéltük, és épen azért épen annyi tekintettel leszünk s vagyunk e tekintetben a gazda mint a vadász igényeire, mert csak így véljük azon aranymondás fonalát gombolyithatni, mellynek értékes végét mindenki szereti s mellynek értelme az „utile dulci" két szóban nyeri sokat mondó kifejezését. Visontai. (Ve'ge következik.) A gödöllői szarvasvadászatok 1861-ben. A gödöllői uradalom főerdőmesterétől nyert szíves meghivás folytán én ezen vadászatokra olly szorgalmasan jelentem meg, mintha csak azt hittem volna, hogy ha egy vadászatról elmaradok, nélkülem minden szarvast lelőnek és számomra több nem marad. A vadászatok 20—40 hajtóval folytak, puskások 8—15 voltunk és lőttünk: Páratlan 18-ast — 1 darabot, — 14-est — 1 „ — 12-öst — 2 „ — 10-est — 2 „ — 8-ast — 7 „ Üszőt és borjút — 4 „ — 17 darabot. Ezeken kivül — hajói emlékszem —8 darab vitte el a golyót, mellyeket véreb hiányában ki nem nyomozhattunk.