Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-20 / 35. szám

558 A fő felügyelők kötelessége : Francziaországból és külföldről is összevásárolni a czélnak leginkább megfelelő méneket; megszemlélni a jutalmazandó lovakat, jelen lenni a lóversenyeken, vásárokon és árveréseken s a tenyésztőket szóval, tanácscsal, tettel buzdítani. — A jutalomdíjak : telivér ménekre 200—600 forint ; félvérekre 160—400 forint; bámos lovakra 120—200 forint. — De kivételes esetben e díjak 1200—600- és 320 forintra emelhetők; míg a szopós csikós telivér anyakancza díja 240 forint. Mielőtt e levelemet bezárnám, meg kell említenem a múlt szombaton Compiégneben tartott császári vadászatot. Pelissier tábornagygyal épen pár nap előtt érkezett oda Algírból bat arab főnök s leginkább ezek kedvéért lön rendezve a szarvasvadászat. О felsége szarvaskopói s a grande vénerie minden eszközei felhasználtattak ez alkalommal s az öreg erdő vadászkürtök rivallását viszhangzá és ragyogott a vadászati zöld-aranyos jelmeztől. A császár és császárné, szintén teljes jelmezben, jelen volt az „attaque"-on, mint ezt a francziák nevezik, azaz jelen voltak, midőn a kopók afővadat a rejtböl kiugratták. A mit itt jó futamnak neveznek, az leginkább az erdő sorai közötti fel s alá nyargalásból állott — s egy jó óra múlva a falka a Puitsdu-Roi közelében elfogta vadját. — Legeredetibb mindenesetre a hat arab főnök volt honi öltönyében , a mint dúsgazdag felszerelésű méneiken őrült módra vágtattak, mintha azt képzelték volna, bogy a sivatagon üldözik a kereszt hivét. — Este curée froide volt az egész udvar jelenlétében. Bonyolult ozagancsok. A nemi ösztön — ezen, a szabad mozgású szerves teremtmények életében olly fontos tényező , nem csak a zsákmányból táplálkozó dúvadakat teszi párosodásuk idejében bőszültekké, hanem még az óvatosb és gyávább természetű állatokat is vakmerő bátorságra serkentvén, támadásaik által illyenkor nem csak fajrokonuknak, hanem az embernek is tetemes sérüléseket, sőt balált okozhatnak. — Elég bizonyító példát nyújt erre az állatország világa, különösen a fő vad üzekedése. A fövad , szerelmének és hadviselésének ezen ingerült szakába lépvén : az erdők csendes magánya zajos és dühös küzdelmeknek válik színhelyévé, hol az erdők fejedelme véres jelenetek, vetélytársainak elriasztása, vagy legyőzése után ünnepli lakodalmát. A szenvedély csatájától rendülnek meg ekkor a völgyek, a rigyetés nagyszerű hangversenyét sokszorozva viszhangozzák a bérezek, midőn az idény böse felsöbbsége érzetében csatára készen várja vetélytársait : hogy kitartó küzdés után diadallal élvezhesse hősiesen elnyert szerelme bérét, vagy balálra sebezve bukjék el. Lehajtott agancscsal rohan a két vetélytárs egymásra s bámulatos ügyességgel törekszik mindegyik a harezot maga hasznára fordítani. — A gyengébbek és fiatalabbak nem igen bízva agancsaik vagy testük erejében, a megtámadáskor azonnal, vagy rövid ellentállás után a küzdtért elhagyják, míg az egyenlő erejű állatok órákig tartó élethaláltusát küzdenek. A talaj döng erőszakos rohamaiktól ; az agancsok csörtölése távolra hallszik s jaj a gyengébb ellennek, melly erejében megtörve, edzettebb bajtársának födetlen részt enged, mert ez a nyújtott előnyt fölhasználván