Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-12-10 / 34. szám

545 drágább volt, a többi átalában 1200 forintra becsülhető. Már pedig átalános jó tenyésztmény és jó vér terjesztésére csak tökéletes minőségű mének és kanczák , úgynevezett typusok valók, illyenekkel az állam nem láthatja el az országot s avatkozása csak a magán vállalkozást nyomja el, melly pedig a szükségletnek képes volna megfelelni. Szóval a kisebbség azt kívánta, hogy az állam ne tartson hágó méneket, annál kevésbé anyakanczákat, ne tanítsa iskolákban a tenyésztés mesterségét, hanem csak buzdítsa jutalmak által a tenyésztőket, az e czélra most kitűzve lévő 200,000 franknyi összeget emelje 600,000-re s a többit bízza magánosakra és a lóversenyekre ; a vér javításának egyedüli alapja a telivérfaj s ennek leggyorsabb terjedése csupán lóversenyek útján történhetik. E két ellenkező vélemény a császár elé terjesztetvén — mit határozott ö felsége? ennek megírása jövő levelem tárgya lesz. December nálunk faggyal köszöntvén be, a vadászatoknak — hacsak Az idő fel nem enged, egyelőre végük szakad. A december 2-ki keddi vadásznapon —írja a szerkesztőséghez intézett soraiban B. F. falkanagy — kivülem s a falkáron és ostorászon kivül a czinkotai nagy icczénél fél egyig senki sem jelenvén meg : a korcsmárosnál hagyott izenettel, hogy a czinkotai földeken Sz. Mihály felé keresendünk nyulat, hárman elindulánk. A talaj , bár éjen át erősen fagyott, a déli nap melegén még is annyira felengedett, hogy a szántások és vetések tökéletesen jók voltak s csak a gyepek, lapályosabb tarlók és árokpartok kemény földe igényelt vigyázatot. Mi tehát az országúttal egy irányban haladtunk ama lejtőig , honnan a czinkotai rétekre látni ; itt a kukoriczatarlóból ugrott egy nyúl s a határárkon keresztül a sz. mihályi épületeket jobbra hagyva s ezeknek később egészen hátat fordítva , Zsivora Gy. úr pusztájának tartott, de itt egyszerre jobbra át, az országút két árkán keresztül, faültetvényekbe bujdosott, míg végre elvesztettük. Innen egyenesen b. Sina csömöri majorjának tartván , az e melletti szántásból ugrott második nyúl Csömör felé egy kis ültetvénybe ment, mellyen s a réten keresztül a kutyák szépen hajtották majdnem Sz. Mihályig, hol egy nagy kanyarulattal visszatérve ismét az ültetvénybe menekülni szándékozott, de ennek túlsó végéből újra kiugrasztva, zsinóregyenes futammal vitt a czinkotai szőlők felé, mellyek hez közel egy vízmosásban elfogták a kopók. Az eredmény felülhaladta várakozásomat ; a 45 perczig tartott futam a vetéseken mondhatni sebes , de a keményebb helyeken természetesen lassúbb volt. E lapok előbbi számában említve volt, hogy a november 25-ki vadászat első hajtása után a mezőny egy része haza ment, míg a többiek (hatan) friss nyúl keresésére indúltak — s olly jó eredménnyel, hogy az elkésett tudósítást pótlólag itt köA nyúlat, melly a czinkotai határhoz közel ugrott, a kopók nem látták, de A pesti kopóvadászatok.