Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-12-10 / 34. szám
536 g j Jankovich József f. sz. Lak j „ ( Salamon Zsigmond v. sz. Szegfű j j Szluha Benedek h к. Gazsi \ } Halász Vincze f. k. Czigány ^ Szegfű ^ \ Halász Vincze t. sz. Bársony | \ Földváry József f. sz. Czigány ) \ Id. Döry Miklós h. sz. Pamuk j Pamuk • j gzluha Benedek f. sz. Bársouy ) Czigány У \ Gr. Schmidegg János v. sz. Vesta j ) Ugyanaz, h. k. Mazúr \ Harmadik nap ismét rosz idő. Én rosz egészségemtől gátolva, de idöfogarágta és molyettebundám szolgálatában sem bízva, búcsút vettem a mulatságtól, így a döntő futáson személyesen jelen nem lévén, jó forrásból adom a többi tudósítást. A fennmaradottak újabb sorsolás után így jöttek össze : j ( Földváry József Czigány | ^ \ Perczel Lajos Vihar \ \ Gr. Schmidegg János Vesta \ Yesta | Jankovich Józs. Lak i \ Bernáth Lajos Czigány j ç zjg4 ny 3. ! Salamon Zsigmond Szegfű j ) Döry Miklós Pamuk j Harmadik sorsolás : 1. { S hosszas hajtás után a nyúlat be nem érvén , mind kettő elejtetett. ' Pamuk ( 2. est a \ fennmaradt : Vesta. i Lak i r így a végső díj futásra Vesta egyedül maradván, még egyszer futott és igen szép magányhajtás után, a hosszú fülest elfogta — sa díjjat, a szép mivü ezüst elefántot (értéke 250 for. a. é.) megnyerte. A második egyleti díj jövő évre tartatott fenn. Es így befejezve lőn ez évre a társulat díjagáraszata s tudósításomat én is befejezem ama nyilvánúlt közóhajtással, hogy jövő évben tagtársaim lehetőleg tellyes számban jelenjenek meg; mert a barátságos együttlét fűszerét nem annyira az agárfutás, vagy nyúlfogás adja meg, mint a találkozása a hasonlóknak, a barátoknak, a társadalmi örömeknek. Végre emiitlenül nem hagyhatom Dunaföldvár vái'osa érdemtellyes polgárának és egyletünk tagjának Blümelhueber János úrnak készségét és fáradhatlanságát, mellyel a vidéki tagok elszállásolása körül eléggé nem hálálható tevékenységet tüntetett ki, miért is köszönet néki. Modrovich Ignácz. Oroszlyán vadászataim. (Chassaing önéletirása.) XIV. A kellemetlen időjárás beálltával, midőn az eget mindig sürü felhők borítják, az éjek olly setétek voltak, hogy a vadászattal egy időre akarva nem akarva felhagyván , néhány napig ismét rég óhajtott nyugalmat élvezhettem. Február 12-dikén végre a tétlen életet megúnván, újra vadászni indúltam. Az idő ezalatt kedvezőbbre fordúlt s úgy látszott, mintha ollyan is akarna maradni. — Társ gyanánt egy régi barátom M. Nicolin csatlakozott hozzám s útunkat a BeniQudjana törzsfelé vettük, mellynek sátrai Batnától mintegy 60 kilométrenyire, a Chelie hegység aljában, Krinchelától nem messze feküsznek.
