Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-30 / 33. szám

527 ezután a vadászok néhány ágat, melly a lövést akadályozhatná levágván , elcsendesedtek. Most az aguti a lyuk szájához jött s itt látván, hogy ügyei nem jól állanak, gyorsan megint visszafordult ; de az ebek nyakán voltak s igy felborzogatva bundáját, nagy dühösen futásnak eredt. Négy csö dördült el egyszerre , de a menekülőt nem látták többé s igy most üldözésére kellett indúlniok. Az ebek rögtön utána iramodtak, a vad pedig előbb néhány nagyot kerülve, végre neki indúlt az egyenes vonalon. „Majd megterelik ebeink nemsokára — szólt a kreol — kivéve azon esetet, ha valami vízre találna útjában, mert ha akkora folyó legyen is az mint a Szajna, minden tétova nélkül neki rúgtat — ez azonban most, remélem nem fog történni." Csakugyan úgy is történt, a hogy a kreól megjósolta s egy szép tisztás kellő közepén jól irányzott lövés a szökevényt leterítette. Ez azonban vadászaink, nagy megütközésére vén aguti volt. „Az aguti pompás eledel — szólt most ismét a kreól — húsa nem olly tiszta fehér, mint a házi nyúlé , de igen jó s nagy mértékben van meg ama sajátságos vadíze. — Azt állítják ugyan, hogy kissé szívós volna, de e szemrehányás csak vén korában érheti. A mi ezt a mienket illeti : ő kelme bizony már megette kenyere javát s alig hiszem, hogy a konyhának nagy becsületére fogna válni." „Tegyen ön úgy vele mint Salnove tanácsolja a bakokkal — szólt az egyik vadásztárs — süttesse meg bőrében." „Úgy sem teszünk mi soha máskép — felelt a kreól — mert az agutinak bőre alatt ép olly szalonna rétege van, mint a sertésnek, melly a börhez van nőve s így meg sem lehetne nyúzni. Bundáját leperzselik , azután az egész állatot nyársra húzzák. Ha fiatal és jól van megsütve, akkor húsa kétségkívül igen ízletes eledel, melylyet hült állapotban vöröshagyma, só, bors és eczet vagy czitromlé vegyülékéböl készült igen jó mártással öntenek végig. Legjobban érdemli ki azonban a szakértők méltánylását az agutinak bosporos apróléka." Az indek konyhája nagyon egyszerű : ők vadjukat gödörbe ássák el, mellyben előbb jó ideig hatalmasan tüzeltek s aztán benn hagyják addig, míg meg nem sül.—Ez ugyan kissé kezdetleges eljárás, de annál ügyesebbek ők az aguti vadászatában, egyátalán a csapdázásban s különösen a vadak hangjainak utánzásában." „Spanyolhonban a házi nyúlat csalogató nyúllal vadászszák, az indiaik ugyanezt teszik az agutival s ez olly igen kedveli a társalgást, hogy a csalogatónak minden hangjára felel s néha egész a vadászig közeledik. Azt is állítják, hogy a jaguar s az aira az aguti hangját szintén tudja utánozni s ezzel csalja magához, hogy felfalhassa, ép úgy mint a hiénáról mondják, hogy gyermeksírást utánoz , ha az embert akarja rászedni." Akaratlanéi eszembe jut itt a jezsuita P. Bougeant, ki ezelőtt egy századdal az állatok beszédéről értekezést írt.*) Ez ugyanis nem akarta elismerni, hogy hármelly anyagi test gondolkodni képes legyen s látván, hogy az állatok emlékeznek, követ*) Amusement philosophique sur la langage des bêtes.