Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-30 / 33. szám

521 helyesebben „sziszszentés" szóval lebet kifejezni. — Ősszel leskor szintén búznak de hangot nem adnak. Tudva lévő dolog , hogy a szalonkáknál mindeddig nem sikerült biztosan megkülönböztethetni a himet a jérczétől, miután tollazatúk semmi különbséget nem árul el, nagy valószinüséggel következtethető azonban, hogy tavasszal, ha les alkalmával kettő kergeti egymást : a hím repül hátul és hajtja a jérczét s hogy a himek inkább makognak, a jérczék pedig sziszentenek, mert meg van az minden állatnál, hogy a hím vastagabb hanggal bír mint a nőstény, vagy ha mindkettővel birna is, inkább a hím szól vastagabb hangon — s ha sikerül illy alkalomkor mind a kettőt lekapnunk, úgy mindig azt fogjuk találni, hogy a hátulsó nagyobb és élénkebb s tollazata világosabb. A szalonka szaladása majdnem olly gyors, mint a fogolyé; tapasztalható ez szárnyalás után, midőn gyakran 200 lépésnyire is kell a vizslának utánuk szaladni, hogy elhozhassák. A szalonkák nappal többnyire csórjukat kissé a talajba dugva lapulva ülnek a földön, csak a megérkeztük utáni első napon találni őket néha szaladgálva és turkálva csórjukkal. A szalonkák ama helyet, mellyet maguknak tartózkodásul választottak, rendesen mindaddig meg szokták tartani, míg ott eledelt találnak s különös hogy minden erdőben vannak bizonyos helyek , mellyeken kiválólag szeretnek tartózkodni. A talaj minősége a szalonkák tartózkodására nagy befolyással van, hol ez igen zöldülő füves vagy leveles, ott tartózkodni nem szeretnek, legjobban kedvelik az olly helyeket, hol a nedvesség következtében a lehullott levelek már megerjedtek. Olly erdőségekben, mellyek közelében szántóföldek, rétek vagy tisztások nincsenek, a szalonkák tartózkodni nem szeretnek ; az erdők közül a nyirjeseket, hol sürü fenyőbokrok vannak, leginkább kedvelik, kevésbé a tölgyerdőket, kivéve ha száraz ősz van, midőn a sürü tölgyfa vágásokban a nap sugarai a talajt nem képesek anynyira kiszárítani ; cserfa erdőkben tartózkodni szintén nem szeretnek, a nagy cserfa levelek a talajt igen elfödvén. Szalonkát lőni néha igen nehéz , néha igen könnyű , ahoz képest a mint sűrűben vagy tisztáson kelnek. Saját feljegyzéseim szerint el merem mondani, hogy ha 8 lövés közül 6-ot találunk : örülhetünk, de leginkább csak 9—10 lövésre lehet 6 szalonkát számitani. Lövés a szalonkának igen gyenge kell : ha lövést kapva a vadász vagy vizslája elől megmenekül, kigyógyulni ritkán bir; gyakran találtam illy lövést kapott és annak következtében elsoványodott szalonkát, úgy hogy kézzel lehetett megfogni. Hogy a szalonkák általában jobban szeretik a nedves időjárást és helyeket, azt világosan mutatta az idei őszi idény; nálunk ugyan is a Rábaközben ez ősszel több esőzés járván mint egyéb vidékeken, szalonkák nagyszámmal jelentek meg. — Hogy pedig nálunk az őszi idényt kitűnőnek lehetett mondani, azt vadászjegyzökönyvem is bizonyítja, melly szerint october 9-től november 18-ig Morzsa nevükutyám elöl 164 szalonkát lőttem, ez pedig mindenesetre olly szám, minővel az idén kevesen dicsekedhetnek. Végül azon kivánattal fejezem be soraimat, bár minden szenvedélyes vadász tenné közzé tapasztalatait, legyenek azok a vadászat bármelly köréből, mert a va-