Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-11-10 / 31. szám

YADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Hétfő, november 10. 31. sz. Hatodik évfolyam 1862. Az idény legerősebb szarvasa. September 19-kén nem mentem ki reggel az erdőre, magam sem emlékszem már mi okból s ép azon tűnődtem, valljon az esteli cserkészetre kiránduljak-e vagy nem ? mert, az igazat megvallva, meglehetősen lehangolt az idei kedvezőtlen időjárás s e miatti sok eredménytelen fáradozásom. A folytonos szél, a rendkivüli szárazság nem segiti elő a cserkészetet, mert illy körülmények közt a fővadat se hallani , se nyomozni nem igen lehet — s szélben és szárazságban bővelkedtünk a fulladásig. De a mondott napon nem dühöngött szél s reggel jókora köd és harmat hullván , némi kedvet éreztem fegyveremhez nyúlni. —• Képzelhető tehát milly Őrömmel vettem erdészem tudósítását : hogy ma este biztosan találkozhatom egy igen erős szarvassal, csak jöjjek. A helyszínére érve igen kedvező esélyről győződtem meg, miután erdészem állitá, hogy a szarvas napfelkeltével ritkás erdőrészbe vonult, közel a cserkészúthoz s valószínűleg le is telepedvén ott, találkozásunk majdnem bizonyos, mert a suta vad tartózkodását is tudta s így nem volt nehéz útját állani, ha majd azokat felkeresendő a cserkészúton át akar lépni, feltévén róla azt is, hogy nem fog némán maradni, hanem legalább is egy epedő hang árúlójává leend ; mit annálinkább várhattam , mert hajnalban hatalmasan rigyetett. A rég nem élvezett gyönyörű esti szélcsend, a szarvasnak a reggeli köd és harmat által megnedvesedett talajon tisztán kivehető igen nagy csapája s mindaz mit erdészemtől hallottam, olly kellemesen hatott reám , hogy a számtalan sikertelen cserkészeten majdnem egészen elvesztett önbizalmat visszanyervén, nem is kétkedtem hogy lövéshez jutok s hogy golyóm találni fog. 31