Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-30 / 30. szám

482 talmas csapásra megszédült fővad pedig percznjű habozás után másfelé vette futása irányát. Szerencsétlenebb vége lettegy más szarvasrohamnak, mellyröl a „P. Hírnököt" így tudósítják: Kis-Marton tájékáról borzasztó eset felől értesülünk: az ottani Eszterházyféle vadaskertnek szinte fallal kerített közbenső fiókosztályában már jó ideje tartottak egy tökéletesen megszelídített 8águ szarvast, mellyelajándokkép kedveskedett az ifjú herczegeknek egy köztiszteletben álló praelátus. A szarvas már ezelőtt sebesebb iramlásaival és a sűrűségek közti törtetéseivel elárulta a csakhamar bekövetkezendett bőszültségét. A szelíd szarvas october 8 án'az erdősnek (Rieder a neve) ház udvarába szolgáló vadaskert kapuját, miután alját kikaparta, szarvaival, dülőfélig vassarkaiból kiemelte és az erdős gyermekeinek lármájára „szabadon a szarvas!" az elősiető erdősnőt szarvával megtámadta, arczát felhasította, balkarját eltörte, és bokánál beleakasztva szarva hegyét egész térdig felszeldelte a lábikra húsát, és a rémült asszonyt bizonyosan megöli, ha az a maga után berekesztett istálóba nem menekül. — A zajra, melly a vadaskert fala melletti szőlőkben a szüretelő nép közt támadt, midőn a bőszült állat az erdősnek a szabadban legelésző teheneit hajszolta , az erdős maga is ott termett, és mivel az üzöbe vett tehenek, a szarvas által is követve, egyenesen haza szaladtak, az erdős maga után berakva az udvar kapuját, bizván az állat eddig tapasztalt simulékonyságában, mellynek annyiszor nyújtott markából zabot, és melly még a gyermekek kezéből is enyelegve elfogadta a sós kenyeret, egy forgácscsal hajigált feléje, hogy a vadaskert félig kidűlt kapujára terelje, mi között bezárkózott neje azonban a kétségbeesés hangján kiabálta : menekülne a vad elől, mint ö és gyermekei tették, mert halál fia lesz. — A bátor férfiú (előbb gránátos volt a herczegi várőröknél), kinek vállain kettőscsövü fegyvere csüngött, nem hihette illy közel a veszedelmet, midőn a szarvas rája rontva, egyszerre ugy keresztül döfi mellét, hogy a szarv hegye a lapoczka között hátán tört elö — és hatvannégy döféssel marczangolta össze a már csak holt testet, a segítséget nem adható, mert vérében fetrengő asszony szemeláttára. Végre megérkezett az elkésett segedelem ; egy más erdős, kivel a szarvas szinte szembeszállva, meg is kerültette néhányszor az udvaron álló vastag fát; de ki végre homlokon lőtte a vadat, bár első lövésével és első megrémülésében a látottakon, 4 lépésnyi távolságban elhibázta is azt. Alig volt leterítve a bőszült fenevad, azonnal az emberszerető herczegnek bízott embere jött vigasztaló szavakkal, pénzösszeggel és orvossal a tragoedia színhelyére segítni, hol még segítni lehet ; azon határozott Írásbeli herczegi szóval, hogy az özvegy árváival együtt az életen keresztül a herczeg pártoltjaiközészámítvák." — A „Le Sport" szerkesztője Mr Dillon herczeg de Grammont Caderousseal vívott párbajban — karddal szivén keresztül szúrva, elesett. A párbajra az adott okot, hogy a herczeg a chalonsi lóversenyek alkalmával Mr. Thomas mint úrlovar ellen kifogást tett. Dillon a „Le Sportban" Thomas mellett s a hg ellen hevesen szólalt fel ; a hg egy kis belga lapban még hevesebben felelt, minek kihívás lett a következése. — Gr. Lagrange és b. Niviére szövetsége feloszolván, a roppant versenyistálló nagy része e hó 22-kén került árverés alá. — Az eladott 46 ló közül nyolczat maga gr. Lagrange tartott meg , jelesül : С о m p i é g n e 4é. sga mént Fitz Gladia-