Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-30 / 30. szám

476 Végül megemlítendő még, hogy másodnapon , az agárversenyek lefolyása között, magánfogadású síkverseny, az agáraszat bevégeztével pedig egy kisebbszerü gátverseny tartatott, melly azonban csak — a november 12-ére tervezett nagyobb mérvű lóversenyek előjátékáúl tekinthető. Vadjuhvadászat Keletindiában. J h e 1 u m , január 28. — A katonai szálláshelyről hajnalkor indúltam ki pej ponymon Bhoj-gurra falu felé, melly a Sóshegyek lábjában fekszik. Utam egy félmértföldnyire,kiáradt de sekély vízü folyón át vezetett, mellynek nyaranta kiszáradt medrében alig egy két erecske szivárog. Aztán gabona- és miistárvetések közé, később ritkás erdővel lepett vidékre értem, mellynek csendes lejtője a Jhelura folyótól északnak hajlik. — A lovaglás kellemes volt a hüs januári reggelen, ez lévén az év egyetlen hónapja, mellyben a lég ruganyos és egészséges. A földmivelőket már földjeiken s a birkásokat útban találtam , a mint juhaikat és kecskéiket legelőt keresni hajtották. Kilencz ang. mértföldet haladván, elértem akis falut, hol shekarreem vagy is a vadra vezető kalauzom lakott. Ez csakugyan fiával együtt várta már jöttömet. Neve Faiza, fiáé Futtek ; az apa nagyon öreg ember s én szinte kegyetlenségnek véltem részemről illy vén és elaggott egyént alkalmazni ; később azonban láttam , hogy kitartó ereje bámulatos. Felülvén fekete Yarkund ponymra , (mellyet a Schlagintweit testvérek múlt évben hoztak közép-Ázsia ismeretlen tartom inyából) egy birkajáráson azonnal ama sajátságos vidékbe vágtunk, mellyet itt Sóshegységnek (Salt Range) neveznek. Roppant terület ez Punjabban s kopár domboknak szakadatlan lánczolata, mellyekböl — mindig egy irányba hajló s olly különös alakzatú szirtek merednek ki, hogy a természet elveitől merőben elütő ezen képleteket a néző vulkáni működésnek kénytelen tartani. A mint az utas e komor szorosok közt áthatolt, sok helyütt rendkívüli és festői szirt csoportozatokat lát, mellyek várakhoz és erődökhöz hasonlítanak s nem is kell hozzá sok képzelőtehetség, hogy az ember egy-egy magaslat csúcsán valamelly hajdankori őrtorony romját látni vélje. Faiza komoly arcczal állítá, hogy ezek valóban hajdani várak maradványai, mellyeket Ádám előtti óriások laktak.—Látom hogy e hiedelmet hasztalan ostromolnám s így belenyugvást színlek ; azonban új bámulatra kelt a távolabb dombok változatos színezete. Az egyik sötét vörös, kék a másik, míg a harmadik majdnem fehér s az e színek közötti árnyalatok mint a szivárványban olvadnak össze. A kopár talajon valamelly füfaj iparkodik tenyészni, erőlködése azonban csak itt ott egyes csomóban ér czélt — sa vadjuhnak ez az egyetlen tápja. Alkalmilag a bheer és pulai fa jelentéktelen törpe bokrai jelennek meg ; az állat- és rovarélet azonban a lehető legkisebb mérvre szorítkozik s a magányos vadászt kivéve, emberi lény ritkán bódorog e sivár rengetegben, hol, kivált száraz évszakban, víznek híre sincs s máskor is csak kevés és rosz minőségű kapható. Kalauzom egy helyen figyelmeztetett, hogy a vadjuh tanyái ide már közel esnek ; lóháton tovább menni nem lehetvén, leszálltam ponymról s ezt lovászomnak adtam át, hogy itt várja visszajöttömet ; s ezzel punjabi két társam kíséretében a vadonba mélyedtem. Mértföldnyit menvén, legelésző vadjuhnyájat láttunk meg egy