Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-10-20 / 29. szám

461 6-dikán nagyon korán voltam már talpon ; a hasadó hajnal már az erdőben talált , hol a bokrokat s hegyzúgokat kutattam. — Ekkor ép a hegység éjszaki lejtőjén jártam , melly a fensíkkal szemközt esik. Nemsokára csakugyan fölfedeztem az oroszlyán csapáit, mellyek a nyugati lejtőt elborító áttörhetlen sűrűség felé vezettek. Minthogy ép olly bajos, mint veszélyes is lett volna a sűrűbe hatolnom, ennélfogva a bozót szélén megálltam s leshelyül egy mély szakadást szemeltem ki, mellyröl valószínű volt, hogy a fenevad erre fog jönni. E szakadás fenn, majdnem a hegy csúcsán esik s így a járásban elfáradva, leültem pihenni s egyúttal éhségemet csillapítani. — Leültem egy sziklacsúcsra, mellyröl az egész vidéken végig láttam s elővonván táskámból egy darab kenyeret, egész kényelemmel falatoztam. A mint körül tekintgettem, figyelmemet legelőbb is a karvalyok egész fellege vonta magára, melly szemközt a sziklával hol ültem, kelet felé keringölt. Ez orvmadarak szünet nélkül ugyanazon pontra csapdostak le, majd meg ismét felszállván, felette lebegtek, a nélkül hogy tovább repültek volna. E körülmény annyira kiváncsívá tett, hogy mohóságuk tárgyát minden áron tudni akartam. A roppant sürü bozóton alig voltam képes keresztül vergődni s így egy óranegyedig tartott, míg a hely színére érkeztem. Egy csapat karvaly azonnal nagy szárnycsattogtatással repült fel előttem s milly nagy volt meglepetésem, midőn kapzsiságuk tárgyában egy nöstyén oroszlyánnak összevissza tépett hullájára ismertem. Csupán a fején s két első lábán volt még meg a rothadó hús, melly kiállhatlan bűzt okozott, mi azonban л issza nem tartott attól, hogy a fenevad halálának okáról közelebbről meggyőződést szerezzek. A negyedik borda körül csakugyan törést találtam, mellyet csak golyó okozhatott ; e szerint tehát nem volt többé kétségem, hogy a fenevadat lövés ^ égezte ki. A talajon, bár a néhány nappal ezelőtt hullott eső a földet felverte, több helyütt még vérf dtok látszottak, míg egy helyen, hol még itt ott a nyomok is láthatók valának, a fü összevissza volt gázolva, mi azt engedte gyanítnom, hogy a fenevad végperczeiben valószínűleg erre hengeredett. A körülmények arra mutattak, hogy a hulla itt már legalább 5—6 napig hever s hogy a fenevad, mielőtt megdermedt volna, még sebzetlen is 7—8 napig élt, tehát sebét mintegy két hete kaphatta. Ez adatohat összevetve, világos lön előttem, hogy ez nem más, mint azon nöstyén oroszlyán, mellyre vadásztársam P .... gróf a leírt éjjeli lesen lőtt s ez állat sebzetten még majd 4 kilométrenyi távolra vánszorgott, mielőtt itt megdermedt volna. A fenmaradt tagok után Ítélve középtermetű lehetett, melly tagokat s tejét is elvágva, magammal vittem a duarba, hol mintegy 11 óra tájban érkeztem meg. Az arabok, kikkel a mai nap eredményeit közöltem, maguk is azt beszélték, hogy pár nappal ezelőtt nyájaikkal azon a környéken járva, hangos jajveszéklést hallottak; de nem tartották érdemesnek sem azt, hogy honnét jő, sem azt, hogy mi okozza, kutatni. A nap fenmaradt részét arra használtam, hogy a hegyzúgban, melly körül a ősapákat láttam, leshelyet készítsek ; mi megtörténvén, csalétkül egy vén kecskét