Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-09-20 / 26. szám

413 a vízből felbukott, mi végre kevés percznyi időközönként — majd itt, majd ott és amott történt : izgató és hevélyes jelenetté folyt össze s valóban hideg és fonnyadt lelkűnek kellett volna lennie annak, ki azt nem élvezendé. Maga a nézők serege is érdekes látványt nyújtott, állván ez minden osztályából a szokatlan zaj által oda csalt környékbeli lakosságnak. Földbirtokosok, bérlők, molnárok, ácsok, földmívelők, szabók tarka csoportban vegyültek össze papokkal és katonatisztekkel, elenyészett minden rangkülönbség s valamennyi egyenlővé vált a sport átalános élvezetében. Az úszvahajtás elején a vidra 60—70 yardnyira ment bukva a víz alatt, de e bukások tartama fokonként rövidült, orrát mind gyakrabban felüté s hosszabban tartá kidugva, míg végre egészen feltátotta száját s úgy szívta magába a levegőt, de egyegy szívásra öt yardnyinál messzebb nem bírt már menni víz alatt. E kimerült állapotában végül ismét a lengő fűszálak közé menekült felütött fővel, itt azonban megragadta Tartar, de viszont a vidra is a kutyába vágta fogait s a víz alá vonta magával. E válságos helyzetben a derék falkanagy szabadítására sietett s póznanyársát a vidrába szúrván, ezt a falkával együtt a partra vonta ki, hol a kutyák félórai makacs küzdés után, mellyben több sebesült meg, elbántak véle. így végződött e vidravadászat, mellynél szebbet nem láttam — s a nálamnál tapasztaltabb sportsmanek is hasonlót vallottak. A derék ficzkó súlya 24 font volt. Következő legszebb vadászatunk ezen idényben a Tweed folyó Dreeper szigetén volt a Wooler-falkával, mellyhez még a Durham-falkából vettünk néhány kutyát. Főhadiszállásunkat Tallinsburn egy fogadójában ütöttük fel, közel ama híres tóhoz, mellyhen tömérdek sirály tanyáz és költ tavaszonként. — Kora hajnalban kivonúlva csakhamar a Tillmouth erdőlepte partján valánk, hol a kutyák lepórázoltatván, az öreg Wonder tüstént kikiáltá, hogy az éji kalandor itt járt zsákmány után. Egy egész mértföldnyire felfelé erős szimaton hajtottak a kutyák s mi utánuk a sziklás, helyenként meredek, mindenütt csalitos partokon, mi társaságunk néhány tagját ugyancsak erős próbára tette, azokat t. i. kik szikla- és meredekmászás helyett inkább a városi járda sima talajához voltak szokva. így értünk a Dreeperhez , melly nagy erdős szigetet a Tweed szétágazása képezi. A kutyák itt vidra nyomára jöttek, terepélyes fa kiálló gyökerei alatt, sziklás begy tövében, a folyam angolországi partján.— Rövid habozás ufán kiugrott a vad s negyed mértföldnyire a part közelében bukva, bement az öblözetbe, mellyet a lazacz hálóban fogásának megkönnyítése végett készítettek. Ezen öblözet gyönyörű sima vízterületet képez, melly közel fél mértföld hosszú s kétszáz yard széles, mind a két partját nagyobbrészt sziklák foglalják be, míg túl a skót oldalon malom áll. A kutyák legnagyobb élénkséggel hajtottak a szimaton, mindenikük iparkodván szomszédját túlkiáltani s elhagyni úszásközben — a medenczében pedig gyönyörű sport keletkezett. Hat halászcsolnakot azonnal leoldottunk czövekjeíkröl sa vidrát üldözve eveztünk rajtuk; míg Milne admirál, kinek kastélya és birtoka Milne Garden ép itt apart mellett van, szintén megjelent a sportra sétahajóján, mellyben több fiatal úrhölgy ült s a kormányrudat maga a derék admirál tartá. A vízterület széles s a sziklás partok minden bozóttól menttek lévén, a vadászat esak a csolnakok, kutyák és a vidra közötti harczra szorítkozott s kérdés csak