Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-01-10 / 1. szám

VADASZ-ES VERSENYLAP. Péntek, január 10. f— 1. sz. Hatodik évfolyam 1862. A vízi vadászat. Szeretem én a vadászat minden nemét, de őszintén bevallva mindenek között legjobban kedvelem a vízi és mocsárivadászatot. — Nézetem szerint ez nyújt legtöbb élményt változatosságával; főkép pedig mert kevés megszakadással majdnem egész éven át űzhető. Alig olvad le a tavak s folyamok tükréről a jéglemez s azonnal megjelennek a kacsák, örömmel töltve el a vadász szivét, bár ezek csak előhírnökei a még hátra levő főhadnak. Lanyha eső, pár melegebb nap s ím mocsaraink telvék sárszalonkákkal, mi egyszersmind biztos jele annak, hogy mocsarunkat más gázlók és ha víztükrökkel bír, vízi madarak is felkeresik, mert azon tavakat hol a sárszalonka tanyáz, kedvelik más gázlók is. Ha azonban megjelentök más vendégek jöttének reményét nem is nyújtaná, már magában vadászatuk is olly élménnyel kecsegtet, minél nagyobbat csak a zerge és rőtvad üldözése nyújthat. — Ivocza vadász az igaz soha sem fogja érteni, miként lelkesülhet Nimród valódi utódja annyira e kis madarak jöttének hirére, annál kevésbé, mert vadászatuk néha az egyenetlen talajú posványokban, veszélyes ingoványok között meglehetősen fáradalmas. — Diezel azt mondja a sárszalonka-vadászat felől : „Ezen vadászat nemét hajlandó volnék olly zeneművel összehasonlítani, mit csak kevés műértő zenész ád elő és méltányol, míg a sokkal nagyobb számú műkedvelők lenézik azt és fitymálva félre teszik. Azonban, valljon ezen közönyt lenézés vagy ügyetlenség tudata okozza-e náluk ? e felett ép olly kevéssé lehetünk bizonytalanságban, mint a felett, valljon Ezóp rókája igazán savanyúnak találta-e a szőlőt, vagy azért vetette meg, mert nem érte el ?