Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-07-20 / 20. szám

320 müvek. Nevezetes köztük egy Lefaucheux, mellyen a kanyarvas körül emeltyű van alkalmazva, akkép liogy a kanyarvason levő ioggal van összekötve. Ha a fegy­vert meg akarjuk nyitni, úgy előbb az emeltyűt függőleges irányban lefelé szorítjuk, mire a csővek kifordúlnak s midőn a csöveket visszaszorítjuk, az emeltyű is megint helyére csappanik. Ezen emeltyűvel kapcsolatban a basquille*) belső részében sarló idomúvá reszelt s erős bevágással ellátott fvg van alkalmazva, melly a csőveken levő T alakú gamóba akad. Ha már most az emeltyűt függőlegesen lefelé szorítjuk , akkor a sarló a bas­quille belsejébe fekszik s a gamótól elválik ; a csövek helyreugrásánál pedig a gamó szárnyai a sarló hegyébe akadnak, mi a gyors egybevágást okozza. Néhány igen gondosan az ö saját, legkitűnőbbnek elismert rendszere után dol­gozott revolver s egy-két pár gócz, még edzetlen állapotban, egészítik ki e gyűjte­ményt, melly eléggé érdekes sa gondos és tiszta munkának kitűnő mutatványait nyújtja. — George Darv , szintén Londonban, hátulról töltésre alkalmazott fegyvere­ket hozott a tárlatra. — E töltények, mint a Lefaucheux-félék, papírból vannak, de nincs kupacs szegük, mert a kupacs a töltény közepében, egész odáig vezető rézmé­nyedésben nyugszik, úgy hogy alsó lapja a töltény alsó lapjával egyenlőn áll. A lőkupacsban, magasságának megfelelő s átmerőjébe férő réz csillag van, melly a sárkány csapásának ellenáll s így a fellobanást idézi elő, mire azután a lán­gok a csillag csipkéi közt a tölténybe hatolnak s a lőport szintén fellobbantják. A fegyver basquille-jén — ép úgy mint a csappantyú fegyvereknél—me­denczék vannak, mellyekbe két kupacshegy van helyezve, ezek végei mozgékonyak s hajtott alakban egész a lőkupacsig érnek, úgy hogy midőn a sárkány lecsap, a basquille belső oldalán áthatolva , ép a töltény közepén nyugvó lőkupacsot érik s elcsappantják. — E kupacshegyek végei tekercsrúgón (Spiralfeder) járnak, melly őket a sárkány újólagos felhúzása után ismét eredeti állásukba nyomítja. A csövek közfalának fele vízszintes irányban mintegy 3/ 4 újjnyira ki van reszelve s e hézagot egy más, légmentesen beillesztett darab foglalja el, melly szint­úgy mint a csővek, a töltényszél befogadására szükséges mélyiilettel van ellátva. E darabot a csővek alsó részén levő tekercsrúgó a csővégeknél valamivel külebh tartja, de amint töltés után a csövek ismét előbbi helyöket elfoglalják, ezalatt egy más te­kercsrúgó, melly a csövégek alatt van, ezt is helyére taszítja. A mint a csőveket ismét szétnyitjuk, a végeik alatt levő tekercsrúgó a leírt lemezt a töltényekkel együtt kitolja s így ezeket most ujjainkkal elérhetjük s köny­nyen ki is vehetjük, a nélkül, hogy mint eddig , vonarcsra szorúlnánk. A csővek helyre csukódását a kanyarvasnál levő emeltyű eszközli, mellyet a szétnyitáskor függőlegesen szorítunk lefelé. Ezen emeltyűvel egy henger (Dorn) van kapcsolatban, melly az emeltyű visszatolásakor abasquillen keresztül a csővek alsó ol­dalán levő kis üregbe hatol s így ezeket szilárdan tartja. E hergert ismét a fegyver góczai alatt levő rúgó indítja a csövek felé, vagy távolítja el tőlök. A csövek szét­nyílása és becsappanása alatt e henger visszaszorúl s midőn a csövek kellő — akár *) Basquille-nek nevezzük a rendszert, melly szerint e fegyverek készülnek. Lefaucheux fegyve­reknél az ágy azon részét, mellyben a csövek fekszenek , a csappantyúsoknál a falcsavart hívják így.

Next

/
Oldalképek
Tartalom