Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-30 / 15. szám

236 tak a testből s azon pillanatban akarta magát a fészekből kirúgni, mikor lövésem eldördült. Egykét másodperczig azt hittem , hogy hibázva van. Mert a keselyű , ha fészkéből kivonúl, elébb testének súlya alatt egy ölnél is mélyebbre süllyed, mintha elnyújtott lenditőin csúsztatná magát, és csak aztán halad el szárnyaival. — Most is elnyújtott szárnyaival lökte ki magát a fészekből , de az első szárnycsapás elmaradt, feje lehanyatlott, szárnyai testéhez húzódtak s a fák közt mélyen esett le a lejtőre 5 míg oda ugrottam csak fejét emelte fel egyszer és megdermedt. Gyönyörű nagy állat volt, másfél ölnél többet mértek kinyújtott szárnyai. — A golyó deréktájban érte s a mellcsontban akadt meg; legalább elöl nem volt a sebhát meglátható. Szerencsésen elérve czélomat, mit társam önmegtagadásának köszönhettem , a főerdész felvette a nagy szárnyast s lementünk a találkozóra. Pálffy Pál, bár nem löhette meg keselyűjét, fáradozása még sem volt minden eredmény nélkül , mert ollyféle sportban részesült, a minöhez ritkán van alkalom. Azon fának, mellyen a bánostori kerületbeni fészek áll, olly sajátságos növése van, hogy a lejtőből majdnem függőlegesen hajlik ki több ölnyire a mélység felett. A keselyű ebből észrevétlenül vonúlt el s mert a hegyhát csak törpe s bokros sűrűséggel van benőve, itt lesbe állani, ezen ernyözetlen helyiségben, sikert igérő sem volt. -—Pál tehát a tojást akarta emlékül elhozni , még pedig az erdészek ajánlatát visszautasítván, maga vállalkozott e műtétre. — Elejinte míg a hárs vastag törzsén lehet menni, melly majd függöleg nyúlik ki a meredély felett, a dolog csak a testi egyensúly kellő megtartására szorítkozott. Mintegy 5 ölnyire a parttól, az ősi törzs már rég leszakadt s itt ennek végéből egy erős száraz ág emelkedik, melly a fészeknek oszlop gyanánt szolgál ; ezen ágnak magassága elérhető ugyan , de a fészekbe benyúlni, vagy belátni, terjedelme miatt nem lehet. Csak egy mód ajánlkozott ennek végrehajtására, és ez abból állott, hogy egy más, még pedig gyenge ágra kellett kilépni, melly a fészek alatt nyúlt ki s ebbe fogózkodva lehetett kiemelkedni annyira, míg a test a fészek szegélyének magasságaig felére. — Ez szerencsésen meg lőn kisértve, Pál kilépett a mellék ágra, melly súlya alatt meg volt ingatva — a mi a tátongó mélységgel szemközt nem lehetett nagyon biztató — de megbírta őt. Innen könnyen bejuthatott a fészekbe. Tömör alkotású kényelmes helyiség volt ez, nagyon régi készítmény s több nemzetségnek lehetett már viharövezte bölcsője. Átmérője majd egy öles , mélysége pedig más féllábnyi lehet, fő alkatrésze mindenféle ágak voltak, semmi agyag vagy más vegyülettel. Belseje, a tulajdonképeni tojó ágy, majdnem hat hüvelyknyi vastagságban, marha- és nyúlszőrrel volt kitömve, igen megérezhető hőmérséklettel. E nagy ágyban csak egy tojás feküdt, ökölnyi nagyságú, zöldes szürke szinü s a vastagabb rész felé sűrűbb barna pettyekkel. Zsebre rakván ezt, és körülnézvén e magas helyről , a millyenről ember ezt még ritkán tehette, visszalépett a nagy törzsre s szerencsésen leért ismét a hegyhátra. Az erdészek azt állítják, hogy e vidéken a keselyük valamint a sasok is csak két tojást tojnak, de egynél több fiókát nem költenek ki, vagy csak kivételes esetekben. — És mindemellett milly nagy lehet a száma az e vidékben előforduló nagy orvmadaraknak, azt gróf Chotek Rudolf jegyzetei bizonyítják. E jeles vadász , ki a