Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-10 / 13. szám

208 Maga a lónevelés is felettébb erősen fogy s a kisebb ménesek, nem különben némelly nagyobb uraké is, vékonyodnak sőt meg is szüntenek. Ne keressük okát, ne keressük mert csakhamar reá találunk s annak szellőztet­getése csakhamar a politika terére vinne át, melly tér ez időszerint sikamlós csúszós s így veszélyes, — de nem is illetékes e lapok hasábjain. Tény az, hogy a középfinom lovak, minők az egyszerű paripák, hámos hintós s úgy nevezett „jukker" kocsilovak, nagyon megfogyatkoztak. Tény az, hogy lókereskedőink alig vannak. • Tény az, hogy ha négy lóra akar valaki szert tenni, alig képes azt összeállíta­ni, vásárokon alig látni valamire való eladó fogatokat. A híres debreczeni vásár, ha így hanyatlik mint pár év óta — maholnap csak olly silány lesz, minő már évek óta a pesti.—A győri lóvásár, a fehérvári stb. csak árnyéka annak, mi hajdan volt. Lehet hogy nagyobb az igény a fogyasztás e tekintetben, de másrészt egyéb följegyezni való ellentétes tényekről is kell hogy szóljunk. Vannak méneseink, hol egy két évig is föl van állitva eladásra fogat, paripa stb. s nincs vevő. Vannak lókeresők, kik hónapokig lóhoz jutni nem képesek. Van­nak esetek, hogy szeretné egynémelly ember eladni fogatát, paripáját s alig képes túladni rajta. Lókereskedés, minő eddig Pesten is több volt, alig teng leng, sok elbukott, más a katonaló remontirozásban keresi s találja üdvét, rendes lókereskedést ez idő sze­rint alig jegyezhetük föl, ha csak azon néhány zsidó lókupeczet nem nevezzük. Mindezen tények a közéletben föltünőleg sokszor fordúlnak elő s alig vagyunk képesek más egyébnek, mint a társadalmi és közéleti pangásnak tulajdonitani mind e visszás tényeket. Véleményünk szerint e hátrányos állapotokon segiteni kell, hogy legyen vevője az eladónak s hogy találjon mindenkoron lovat a kereső. E lapok feladatának körébe leginkább vág a lovak forgalmának előmozdítása, e lapok hasábjain van nyílt tér hagyva lovak hirdetésére s a keresők is épen úgy köz­zé tehetik itt igényeiket. Kívánatos volna e végből, hogy a hirdetési díj teljes mellőzésével, e lapok ha­sábjainak egyike e czélra áldoztatnék fel, *) hogy mindenki tetszés szerint iktathassa be eladó lovainak jegyzékét, úgy másrészt a vevő szándékát. Jól tudjuk, hogy e hasáb illy czélra fönnáll, de gyérebben használtatik, pedig hogy érdekli az olvasót, abból is megítélhetjük, ha figyelemmel kisérjük a lapok ér­kezését; midőn az első áttekintés a polit, lapoknál az agiót, gabna-árakat, telegramo­kat illeti, a verseny lapban pedig azt nézik, van-e eladó ló és hol ? De nem kevésbé kívánatos volna, ha a pesti lovarda a helyett hogy mint most, évenként egy lóárverést tart, tartana minden pesti vásár alkalmával egyet, még pedig az eddigi tapasztalás tanúságai szerint idomítva úgy, hogy ezen árverés, lókiállítás, lóvásár lenne egyszersmind. *) A „Vadász- és Versenylap" semminemű hirdetésért nem vesz beiktatási díjat s nem egy — de több hasábja is mindig nyitva van a lókedvelök igényeinek, S z e r k,

Next

/
Oldalképek
Tartalom